Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - II. 1683. ápr. 26—30. Fogarasi egyetemes gyűlés

át, pedig a felső-magyarországi s erdélyi érdekeknek ez a szembeállítása nemsokára a portán boszulta meg magát. Ezt az érdekösszeütközést a két magyar fejedelemség közt a fenforgó viszonyok még súlyosabbá tették. Amely nap a fejedelem kihirdette az országgyűlést, az nap érkezett Tatár-Bunárból, útközből, levél a tatár khántól, tudatva elindulását s »illendő becses ajándék küldését sürgetve« annak fejében, hogy a tatárok Erdélyben semmi kárt sem fognak tenni.A fejedelem tanácsurainak votumait kérte ki, kik mindnyájan a kivánt ajándék megadását ajánlották.

2) Az országgyűlés ápr. 26-án vette kezdetét. »Az én Istenem oltalmazza a szegény hazát több ily gyűléstől!« sóhajt fel Wass György Naplójában.

3) S valóban nem ok nélkül. Mert két dologról volt szó. Negyven nap alatt összeteremteni azt a tiz ezer aranyat, melynek kifizetése esetére igérte meg Sárossy által a nagyvezér, liogy nem kivánja a fejedelemnek s az ország hadainak rögtöni csatlakozását táborához, s megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a tatái- hadak kár nélkül vonuljanak át az országon, amit hasonlóképen csak jelentékeny áldozatok mellett lehetett kieszközölni. De honnan szerezni pénzt'? A segesvári országgyűlés már megszavazta az évi adót, s ez a két kiadás ebben nem talált fedezetet: ez a pénz pedig rögtön kellett. Többször volt eset rá, hogy a vagyonosabb urak önkéntes kölcsönnel segítettek magukon — ehez a módhoz kellett folyamodni. Hanem most ennek egy új nemét találták ki: maga az országgyűlés rótta meg a városokat s a fölbirtokosokat bizonyos, ott helyben megállapított összeggel — ezertől ötven aranyig — hogy azt május 10-ig tartoznak letenni, megszabván. hogy, ha valaki nem tenné le, a helyett íizesse le más, aki aztán annak ökreiből vagy más birtokából elégítse ki magát. (I. art.) Ezen önkéntes kölcsön fedezésére rendJ) Török-Magyarkorí Államokmánytár, YI. k. 319. 1. 2) Törv. és Okiratok, XI. 3) Nagy Gyula kiadásában.