Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

is el nem mulatjuk, hogy ne supplicáljuk, hogy ne terhelje az szegény hazát az hadban való menetellel. Turzai urammal az Ngod parancsolatját visszaküldöm, az dolgok is addig jobb progressusban vétetődnek. Az császár is azt mondják bizonynyal hogy 16. Februarii beérkezik, addig azinint él tem szemben velünk az fővezér is nem fog lenni. Adja isten, levelem Ngodat találja kivánt egészségben. Coustantinopoli 3. Februarii 1682. Ngodnak alázatos híve, szolgája Gerőffy György mp. Ngodnak szóló levelemet már elvégeztem vala, hogy felhivata az fővezér tihája, tudakozván tőlünk, mit adnak az ifjú uram ő nga confirmatiójáért, megmondok, hogy mint régen szokás vala, 25 ezer tallért, csak megkaczagá magát és mondá, talán játszunk vele, hogy olyan dologért, mint az erdélyi fejedelemség, annyit kell Ígérnünk, holott nálok is fel volna írva, mit adtanak az Rákócziak magok fejedelemségiért, Isten kegyelméből, ha adhatnak kglmes asszonyom, egyben menne, de bizon feles summában leszen; ha félben hagyjuk is, igen káros, mert kicsin szabadsága is szegény hazánknak elvesz, más idegen nemzeteknek is példabeszédi leszünk. Azt igen forgatja, hogy az Ngod méltóságos háza most ez alkalmatossággal örökösíttetik meg az erdéli fejedelemségnek bírásában: pénz helyében kglmes asszonyom csak iszen az országot megtartsa, leszen pénz. Külczim: Az erdéli méltóságos fejedelemasszonynak ő ngának, nekem jó kglmes asszonyomnak ő ngának adassék. (Az Akadémia birtokában levő eredetiről.) LXII. 1682. jan. 10. A tanácsurak Tlieökölynelc, némely követelései ügyében. Ilme due comes, dne nobis benevole. Fráter István uramnak írott Kgd levelét kgls urunk ő nga közölvén velünk, abban való némely terminusin, s annál inkább Máramaros vármegye s abban a mi kgls urunk országunk törvénye szerént apprehendált jószágira való fenyegetédzésin nem kevéssé csudálkoztunk. Akarók azért Kgdet atyafiságosan admoneálnunk, accommodálja úgy az alatta valókat s magát is, legkisebb kárt a mi kgls urunk biro-