Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

XVIII. 1680. márcz. 11. Bethune jelenti Apafinak, hogy Reverend elindult Erdélybe. Celsme princeps due dne colendissime. Non mirabitur Cels. Vra tardiorem, quam conabar. ablegationem ilmi dni Reverend, quando rationes obstantium impedimentorum ex eodem intelliget. Sum certus, quod Cels. Vra ex eo meam potius erga se synceritatem, et indefessos pro gloria et emolumento suo conatus ponderabit. Super quo Cels. Vra a praefato dno Réverend plenarie informabitur; cui tanquam homini noto fidem omnimodam adhibebit. Neque dubito quin Cels. Vra in innato sibi erga res hungaricas et laudabili zelo porro progressura sit. famam per hoc apud omnein posteritatem et propensam christianissimae Mtis intentionem obtentura. Cui in reliquo nmneni felicitatem ex corde desiderans, sum et maneo omni cum observantia Celnis Vrae Varsaviae 11. Mártii anno 1680. obsequentissimus servus marchio de Bethune mp. legátus Christianissimi regis. Kívül: Marchio de Bethnm levele anno 80. (Eredeti gr. Kemény J. Erd. Tört. Ered. Lev. XXIV. köt.) XIX. 1680. márcz. 11. Sebestyén Apafival tudatja, hogy Vajda László risszautazik Erdélybe, s ö Kökényesdit küldi hozzá. Clsme ac Time princeps, dne dne patroné, mihi colendissime. Mivelhogy az Ngod méltósága magyar nemzetéhez való keresztén zelusábűl annak megmaradására mostani zűrzavaroknak lecsendesítését (az mint egynéhányszor tapasztaltam) szüvesen méltóztatott Vajda László uram által is kévánni, és ő Igéhez is eziránt való szeretetét mutatni. ö t'ge peniglen az istennek pestises ostoi-a és távulvaló léte miatt tractának való holt és személeket nem rendelhe-