Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - TX. 1682. ápr. 25—máj. 2.

porta a Theököly követének ítélte, kinek emiatt ottmaradása is kétségessé vált. Még nagyobb meglepetés volt Apafira, hogy a porta a bujdosóknak adott athnamét visszakövetelte,

1) s hogy a budai basa Theökölyvel találkozásban állapodott meg. Géczi, Theököly követe, ápr. 8-án megérkezett

2) s nemsokára híre futott Erdélyben, hogy a grófhoz »német, lengyel, franczia s budai követek járnak« a béke megkötése érdekében.

3) Részben igen, de békéről akkor szó sem lehetett : már Apafinak is elküldetett a rendelet, hogy a nyárra készítse fel hadait s csatlakozzék a budai basához. Különben Székely Lászlót magánkihallgatáson fogadta a szultán, sőt az ifjú fejedelem dolgában is most felhagytak a merev állásponttal »felespénzt kívántak a portának bevett szokása szerint«, s a fejedelmet utasították, hogy küldjön hírt: »mit akar a német, van-e mezőben, nincs-e?« April végén Székely és társai útban voltak haza felé s máj. 2-án Dályáról tudósították a fejedelmet, hogy két nap múlva Bukurestben lesznek.

4) A fermánt a portáról egy kapucsi basa — Pellivan Meliemed — hozta el Apafinak, ki, amint azt kezéhez vette, ápril 25-ére Fogarasba összehívta a rendeket. A gyűlés a szokott módon megnyittatván, a fejedelem propositióival együtt a hadfölkelésre vonatkozó fermánt is közölte a rendekkel. Atalános megdöbbenést okozott az. Mindenik nemzet külön vette tárgyalásba, s úgy látszik, nagyon éles kifakadások történtek a kormány ellen, legalább a vármegyék olyan hangú választ adtak a propositiókra, mint csak a legválságosabb időben volt szokásban. »Szívünk keserűségével tapasztaljuk — írák — édes nevelt hazánknak s édes eleinkről reánk szállott szép szabadságunknak Nagyságod méltóságos fejedelemségében reméntelen hanyatlását s boldogtalan szomorúságra közelítő sorsát.« Hát ez igaz volt, ') Törv. és Irományok LXVI. s) Török-Magyarkori Államokmány tár VI. 227-ik 1. 3) U. o. 231-ik 1. A franczia követ már elhagyta Erdélyt. 4) Törv. és Okiratok LVII