Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

Pótlék

II. 1665. ápr. Csepregi Mihály követ jelentése. Csép regi T. Mihálynak az követ pasa mellett való explorálása ez szerént: 1. Bagosrúl megindúlván, az úton Oszmán aga mellé szólítván, jelen levén Erdély György uram is, az tolmács is Fogarasi János uram, kérdé az aga tőlem: Kolosváratt várakozuak-e az urak? Melyre én mondék: ki ott s ki házánál. Én kérdém : miért nem jöttek el az váradiak ? Mondá : nincsenek otthon, s megharagudt az pasa, hogy Hunyadra nem mentünk, hogy ott nem kezdettük az határt; én mondám : aga, más oka is vagyon; mosolyodva mondá: nincs, viszont én mondék: vagyon, aga, de én azt ott mondom meg az hol illik; mondá ismét: Csepregi, mi haszna, ha kijött volna is, ti sem engeditek, mi sem engedjük, a/ veszekedésből kardfogás jönne ki, ti is vesznétek, mi is, mert valameddig his császárunk arról való levelet nem ad, ha mind elveszünk is, valami az tefterben vagyon, nem engedjük; melyre mondék: aga, mind Piri pasa szerzette az váradiak és az erdéliek között az veszekedést az tefter Írással; melyre mondá: igaz, jól mondod, mert megvalljuk, hogy ez tartományhoz (voltunk penig akkor az beszélgetéskor Ivraszna vármegyében) nincs semmi közünk, hanem akkori váradi pasa csak grazdát keresett az erdélyiekkel, én mondék: miért hogy mostan is az váradi pasa nem szűnik; az követ ide járatában hódoltató levelet küldött be, mely nállam vagyon, s még penig oly falura, mely az tefterben nincs, melyre mondá: valaha, Csepregi, valaki azt cselekeszi, fejét veszti el, de hozzatok his császártól levelet, az ki mutassa meg, hol az határ, valaha mingyárt hallgatunk, az ellen nem mer senki szóllani, mi sem szóllunk, de addig bizony meg nem szününk az rablástól, mert mi se az váradi pasa, se máson semmit nem adunk, valamíg fővezér s az császár levelét nem látjuk. 2. Az pasával beszélgetvén, panaszolkodott sok szenvedésirűl az váradiaktúl, de eszében vette csalárdságokat, mivel nem az ő humorok szerént volt követsége, már az portát futják, az urakat kgls urunkkal együtt hamisan igyekezik vádolni, melyre nézve a fejedelem serénykedjék, én is valamit láttam s tudok az erdélyiek igazságában, azokat mondom mind fővezér előtt s mind másutt, mert az