Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - VIII. 1681. febr. 17—márcz. 14.

havasalföldi segélyt is útnak ereszté.

1) Apafi okt. 21-én érkezett haza Szamosújvárra s gondoskodott, hogy diadaláért itt-ott örömet lőjjenek — pedig az, Ecsed és Szathmár elfoglalása nélkül, igen hijánvos volt. Még hijányosabbá tette az, hogy Kállót sem birta megtartani, melyet Caprara visszafoglalt, s hogy nov. 13-án Szoboszlón Saponara és Theököly megkötötték a fegyverszünetet. VIII. A váradi basa s az ő befolyása alatt a porta a hadjárat eredménytelenségét Apafinak tulajdonította — hiszen ő volt a főszerdár, s mint ilyent, őt terhelte a felelősség. Pedig valójában ő nem tehetett róla: egészen rajta kívül eső okai voltak ennek. Szemére vetették Apafinak, hogy félrevezette a portát, mert a magyarországi urak kilátásba helyhezett csatlakozása nem következett be, s nem vették tekintetbe, hogy mikor Vajda erre vonatkozólag Ígéretet tett a portán, még virágjában volt az absolutismus, a kiegyezés nem jött létre s nádor nem volt választva. Felhányták a hadjárat sikertelenségét; pedig annak oka Theököly magatartásában keresendő, ki daczára hogy alája volt vetve Apafinak, maga kezére dolgozott. Már Pocsajnál belátta ezt Teleki, mikor Theököly megizente Apafinak, hogy nem megy udvarlására, s azt ajánlotta, hogy egyenesen onnan forduljanak haza.

2) — Baj volt az is, hogy a váradi basa Theököly kezére dolgozott. Amint visszaindult Apafi, első gondja volt, hogy az elért eredményről rövid értesítést küldött a portára; de az nem elégítette ki a nagyvezért. Október 18-áról szemrehányást tett neki jelentése rövidségeért s utasította, hogy ezt pótolja új jelentéssel, gondja legyen az elfoglalt helyek jó karban tartására s a magyarokat erősítse meg kitartásukban.

3) 9 Inczédy Pál 6. 1. 2) Törv. és Okiratok LVIII. m). s) A levél közölve Török-Magyark. Államokmánytár VI. 195. 1. a Maurocordatus levele Törv. s Okiratok LVI. a).