Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

íiímet ellen való hadakozás fentart, mert hogy táborozzunk s adózzunk is. teljes lehetetlenség; nem is új dolgot kiválniuk, mivel boldog emlékezetű fejedelemnek Bocskainak s az több fejedelmeknek hadakozásra sok pénzt adott a fényes porta, most annál inkább elromlott és ez elpusztult ország méltábban kivánhatja s várja is a vezér és császár ebbeli gratiáját. Az hadakozásban történhető szerencsétlenséget is forgattuk, és hogy valaki hamis vádjára, kglmes urunk vagy az haza fiai. mind a kik hadra mennek, mind az otthon maradandók, valami bántódást és büntetést szenvedjenek, instantiánkot hogy fel akarjuk tenni az vezér ő nga előtt, jelentettük; a tavalyi jancsár dolgát is. és büntetés nélkül való elbocsáttatását (ledaráltuk, és hogy ezentúl sem a tábori, sem a végbeli törökök valami alkalmatlanságra, kártételre fakadni ne merészeljenek, nevezet szerint a váradiak, havasalföldi s moldovai vajdák, azokra parancsolatot kívánunk. Az hadakozást penig ha continuálni kell, az ő nga tetszése az, s a régi fejedelmek rendtartása is az volt, Szathmárt, Kállót, Ecsedet, a több véghelyeket, vármegyéket kellene kézhez venni, azokat kézhez vévén, egészen a Tiszán innen való földdel meghódoltatván, úgy kellene feljebb nyomakodni rendesen, a régi hadi regula szerint; mert tavaly is, noha közel volt az erdélyi had, mégis Márrnarosban sok kárt töttek. falukot. városokot égettek, messzére távozván és ez az rend megbomolván az hadakozásban, az egész országot végső pusztulás követi, feleségeket, gyermekeket keserves nyomorúság, a kiknek bátorságos nyugovásokért szoktak adózni, az ország is elpusztulván, adónkat semmiképpen meg nem adhatjuk. Az haza fiainak kívánságok egy szóval az: hátok megett seeuritásban hagyják hazáiokot, s ő nga kgls urunk és az ország valami illendő, lehetséges kedvet akar tenni az his császárnak, megmondottuk, de rendkívül való szokatlan és lehetetlen dolgot soha el nem bir a szegény ország, olyannal ne is terheltessék, instáltunk alázatoson. Ifjú urunk ő nga dolgát is serio exponáltuk s proponáltuk : az ország nagy szívbéli fájdalommal, keserűséggel értette leveleiből követjeinek, közönséges megegyezett akaratból fejedelemségre választatott, az ő nga holta után (kit isten távoztasson) méltóságos tisztre felemeltetett fejedelmünket nem confirmálta, halasztotta a fényes porta conürmatióját. Kánonink s athnaménk azt contineálván, szabadosok vagyunk, kit válaszszunk fejedelemnek, s a porta tartozik s tartozott confirmálni; ebben is kegyelmesebb választ vál unk: mindezeket bővebb szókkal qualificáltuk, és vala-