Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

Itt kegyelmes asszonyom, valóban nagy harag volt urunkra ő nagyságára az hamar való visszajövetelért s az várak visszavételéért, magánoson szemben levén az vezér velem, sok szemre való hányási voltak, melyeket urunknak ö nagyságának írt levelemben egészen letettem, megláthatja Nagyságod; mindazáltal istennek hála, megcsendesítettem elméjét, az kis urunk ő nagysága dolgához addig is hozzá sem akartak szólni. Mindazonáltal abban is már jó reménséget nyújtottak, csakhogy az császár ben nem levén, be sem jű. Egy két holnapok alatt mulatásunk lészen, az míg oda alá- s feljárnak hozzája. Az mint Nagyságod parancsolta vala. hogy Csákit vigyem ki innét, mégis az útban mindenütt hirdette, hogy most felké(sé)rem űket; mihelt beérkeztünk, másnap mingyárt kiszökött innét, Havasalföldében ment. Nagyságtok gratiájára kimegven, azmint Szankován mondá, mert ő leülte el. Paskóval egymástól külön szakadtak volt, az itt marad; valóban búsúl, mert az adósok űzik s tömlöczczel fenyegették. Bekizi (?) azt izente, kijün. Ezzel istennek gondviselése alá ajánlom Nagyságodat. Datum ex Constantinopoli die 6. Decembris anno 1681. Nagyságod alázatos híve és szolgája Székely László mp. Külczím: Az erdélyi méltóságos fejedelemasszonnak ő nagyságának, nekem kegyelmes asszonyomnak adassék. (Eredetije az Akadémia kézirattárában.) f) 1681. decz. 6. Apafi követőinek Székely László, Gyeröfi György és Mikó Istvánnak jelentése a fejedelemhez. (Megjelent a Török-Magyarkori Államokmánytár VI. k. 182. 1.) g) 1681. decz. 26. Tanéicmrak votuma a porta által támasztott nehézségek ügyében. Mlgos fejedelem, kglmes urunk. Ngod méltóságos levelét kgls urunk igen alázatoson vettük, mind az portán levő Ngod követ úr híveinek NgodERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XVII. K. 16