Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - IV. 1680. szept. 18 — 19.

Eleket, Barcsay Mihályt s a nagyszebeni királybírót, Arrnbruster Mihályt.

1) A brassaiak a gyűlésből elégiiletlenűl távoztak. Mindamellett, hogy az ő ügyükben hozott két törvény közül az egyik, mely rendkívüli költségeik megtérítését rendelte el, rájok nézve kedvezően hangzott, a másikban, mely a reformátusok számára Bolonyában templomhely adására szorította őket, vallássérelmet láttak, s »oly szókra fakadtak«, hogy inkább külön fizetik a portai adót s készebbek elszakadni, »hogysem a magyar igát supportálják« s templomhelyet adjanak.« 2) Valóban a szászok el voltak határozva ennek az articulusnak végrehajtását meggátlani. IV. Béldi Pál halála a jedikulába zárt foglyok sorsában jelentékeny változást idézett elő. A mozgalom fejétől, a mindig rettegett ellenfejedelemtől, többé nem kellett tartani, s a még fogságban levő öt rab: Csáky és Páskó, Domokos, Bellényi, Kálnoky közül komolyan egyik sem jöhetett szóba. Csáky két szolgája Maurocordatos levelével haza indult Apafihoz kegyelmet eszközölni maguknak,

3) maga Csáky, Barcsay s Domokos Tamás egyik rokona közvetítését kérték ki.

4) Egyúttal pedig magán a portán is tettek lépéseket kiszabadításuk érdekében, s ezzel szemben a fejedelem kapitihája azon dolgozott, hogy amíg ő urától utasítást nem kap, az elhatározást függeszszék fel.

5) A nagyvezér aug. 31-én csakugyan szabadon bocsátotta mind az ötöt, s kettő közülök, Csáky és Páskó, Zólyomyhoz szállott. De Csáky és Zólvoniy csakhamar összepörölvén, elköltöztek tőle »az tenger partra«, honnan aztán követelni kezdték, hogy a Béldytől lefoglalt pénz szolgáltassák ki nekik.

6) >) Bethlen Miklós 513. 2) Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 98. 1. 8) Törv. és Okiratok XXIX. a), d). *) Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 90. 1. 6) Ugyanott 93. 1. 6) Törv. és Okiratok XXIX. f), g), i),