Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - III. 1680. máj. 18—jún. eleje

Szederjes és Szász-Kend közt építtessék, mind a három nemzet hozzájárulásával, híd. (VIII. art.) Az oláhfalviak vágjanak vastagabb deszkákat. (IX. art.) Néhány székely község a Nemere havasán fekvő Soros és Kecskés helységek miatt perelnek a kézdivásárhelyiekkel. Mikes Kelemen itélőmesterrel bizottságot küldöttek ki a helyszínére az ügy elintézésére. (X. art.) Az 1657 óta megnemesedett személyek is kötelesek a falusi bíróság tisztét — jelesül Nyújtód községben — felvállalni. (XI. art.) A marosszéki havasok igazítására vonatkozó törvény megujíttatik. (XII. art.) A portus deákok — azaz jegyzők — utasíttatnak, hogy a sószállítókkal szemben minden visszaéléstől tartózkodjanak. (XIII. art.) A gyergyaiak egész külön állást foglaltak a csikszékiekkel szemben. Ennek következtében utasították őket, hogy a csikszéki derékgyűléseken vegyenek részt, az adót velők együtt űzessék s a főtiszteknek engedelmeskedjenek. (XIV.) A Lőrincz-révén engedett paplak az adózás alól felmentetik. (XV. art.) Buzinkay Mihály professornak adományozott telek az adó alól felmentetik. (XVI. art.) Kolozsvármegyében Esztana elpusztult község adója elengedtetik. (XVII. art.) Legterhesebb és legkellemetlenebb tárgya volt e gyűlésnek az 1658 óta benyújtott adószámadásoknak átvizsgálása. Ettől fogva a rendkívüli adózás sokszor igénybe vétetett, s hihetetlen nagyságú befizetések történtek; csak az utolsó három évben a rendes adón kívül kétszáz erszény pénzt fizettek a portára. Az volt a gyanú, hogy a számadásokat nem mindig vezették rendben, s különösen Ugrón Andrást, a Barcsay főperczeptorát vádolták.

1) A rendek hát kiküldöttek egy hat tagból álló bizottságot (Nemes János, Bethlen Miklós, Munkásy Boldizsár, Káinoki Sámuel, Horváth Kozma s Weinholz János szebeni jegyző), kik azon') Bethlen Miklós Emlékiratai I. 512. 1,