Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - III. 1680. máj. 18—jún. eleje
10-ről Szepsiből Izdenczi Mártont a fejedelemhez, Telekihez küldte *) bizalmas küldetéssel. Még kerülni akarta annak látszatát is, mintha ő Erdély fenhatósága alól ki akarná magát vonni, de azután, a mit tett, minden mutatta, hogy erre egyengeti az útat. E czélját a német kormány s a porta támogatásával tartotta elérhetőnek. Kilátásai lehettek rá, ha ezek elismerik a bujdosók generálisává választatását. Egyenesen erre — hacsak Apafival nem akart szakítani — nem tehetett lépéseket; de arra, hogy mindkettővel tárgyalásokat kezdjen, volt kéznél ürügye: alkalmat nyújtván arra hadainak elszállásolása. 2) A nagyvezér kapucsi basáját, Abdurrámán agát, bízta meg, hogy vele tárgyalásba bocsátkozzék, s ez Egerből febr. 26-ról felhívta, hogy bizalmas emberét küldje hozzá. 3) Már ekkor Strassoldoval, a Leslie helyettesével meg volt kötve (.Tolsván febr. elején) a fegyverszünet Theökölyre kedvező feltételek mellett, de a bécsi kormány azt nem akarta ratificálni, s Szelepcsényit bizta meg a további tárgyalásokkal, ki Sebestyén Endrét, a nemrég kinevezett leleszi prépostot s erdélyi püspököt 4) küldte Theökölyhez, kivel ez Kapivárában csakugyan találkozott s tárgyalásokba is bocsátkozott. De komoly lépés a béke létrehozására itt sem történt; a mi történt azonban, épen elegendő volt, hogy Apafinak gyanúját felköltse, ki azt, hogy Theököly ne az ő közvetítésével kössön békét vagy fegyverszünetet, semmi áron sem akarta megengedni. Sokat költött, fáradt a bujdosókért s fáradsága gyümölcsét nem akarta volna másnak átengedni. Nem minden elkeseredés nélkül írta Telekinek: 5) »no gondolja Tököli uram azt, hogy más ember bolond s észre nem veszi az ő kegyelme álhatatlanságát. írja meg Kegyelmed 0 U. o. 107. Török-Magyarkori Államokmánytár VI. k. 87. 1. V. ö. Sebestyén febr. 3-iki levelével Törv. és Okiratok XY. a), b). 9) V. ö. Angyal Theökölyjével I. 216. s köv. 11. 3) Törv. és Okiratok XV. c). 4) Kinevezését 1680 jan. 4-én tudatta Apafival, 1. Törv. és Okiratok XTT. 5) Bujdosók Levéltára 192-ik 1.