Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

nem akarunk függeni; hanem ha az közönséges szükségért kelletik extraordinaria devotióval mennyei szent atyánk irgalmasságának ajtait zörgetnünk, melyet elkövetni mi is igen jovallunk, admoneáltassunk. készek leszünk mi is az mi ecclesiánkban hevött régi szokásunk és módunk szerént a közönséges jóért extraordinaria devotiót rendelnünk ; de hogy a más religiók az ő módjok szerint való böjtre és innep illésre erőltessenek bennünket, semmiképpen ennek engedni nem akarunk, sem most sem in posterum. Ha kiknek pedig ez nem tetszenék, vagyon négy recepta religióból való nemes országunk, ezt találják meg s eligazítja ez iránt való controversiánkat, ha szabhat-e törvént egyik religio az másiknak religio exercitiumában. Mert hogy a városok edictumokat csinálhatnak a civilis dolgokban, non sequitur, hogy a religio dolgában is hasonló edictumot csinálhassanak; mert ebből sok inconvenientia jöhetne ki minden religio ellen. Hogy pedig ezen dologban citatus és in causam attractus atyánkfia több innepet nem illett annál, amint az papja az isten székiből eleiben rendelte, nem tartozott véle. — En azért az megírt napon, esztendőben és helyre elmenvén, az fenn megírt helyben öszvegyűlekezett kolosvári romano catholicus uraimékkal együtt, és ott az nemes tanács előtt azon instructiókat. és abban feltött protestatiójokat ő kglknek elolvasván, az nemes tanács párt kérvén azon instructióban. intra 8-vum diem Írásban töttek ő kglmek ilyen resolutiót. Resolutió: Csudálkozunk rajta, mi októl viseltében fakadhatott ki Kgltek tőllünk, ez várasnak regimene kezünkben két religion valókon levőktől, ily közönséges ellenünk felgerjedt istenünk haragjának engesztelésére, kedd napokat bőjtelésre rendelt napoknak meg nem illetéséért protestatio tételre ellenünk, még pedig oly személynek alkalmatlankodása és botránkoztatása miatt, ki is czéhbeli személy lévén, minden ez város végezésire, és előtte járóihoz való obtemperálásra is homagiummal obstringálta magát, el annyira, hogy semmiképpen az ott fel s alá járóknak botránkoztatásokra munkájában való maga gyakorlását nem űzhette volna homagiuma ellen, és nemcsak neki ily szükséges dolgot, de még Kglknek sem illenék improbálni s ily dologban akadály lenni, mivel oly dologért rendeltetett ez böjtnapunk, mely is úgy köz Kglkel mint mivelünk, melyhez képest nem illett volna Kglknek ily dologra ellenünk kifokadni, holott semmi jussa ez hazában való directióra, sem semmi jurisdictióra Kglknek nincsen, és az mi nagyobb, ennyi számos időktől fogva is Kglknek maga igireti s fogadási, és az Approbatában Kgltekről írt articulusnak rendi felett is szárnyunk alatt