Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

zette; ele külömben lenni ha a dolgot már megértik, magokat azok is alkalmaztatják. Az inclusák értelmét látjuk, tovább is affélékről való kgld tudósítását elvárjuk. Ha mi újabb levelek jöttek kezünkhöz, Udvarhelyitől Kgldnek a dolgok valóságához tartozó egynéhány punctumokkal együtt elküldöttük az mostan kgl küldte levelek igaz pariájávai együtt. Melyek is az oda küldött punctumink rendiben levén, elvárjuk azokhoz képest tetszését, tovább való maga alkalmaztatását is kévánván. Eidem de reliquo sic facturo gratiose propensi manentes. Datum in Castro nostro Radnótii, die 30. Septembris anno 1677. M. Apafi mp. Külczím: Spect. ac groso Michaeli Teleki de Szék consiliario nostro intiruo, comiti comitatuum Tordensi et Maramarosiensi, arciumque nostrarum Huszt et Kővár ac districtus ejusdem nominis capitaneo, decimarum denique fiscalium arendatori ubique supremo etc. Fideli nobis syncere dilecto. (Ered. gr. Kemény J. Erd. Tört. Ered. Lev. XXII. k.) LXXXI. 1677. sept. 30. A moldvai vajda deákja híreket küld Apafinak. Sersme ac Celsme prineeps, dne dne mihi gratiosissime. Isten ő fge Nsgat mint nekem jó kglmes uramat sokáig éltesse az Ngod tisztelendő fejedelmi székiben, biradalmánok, szép hazájának sok szerencséire, mint minden keresztényeknek kegyelmes jó akaró urát. tiszta szűből kívánom Ngodnak nekem kglmes uramnak. E mellett ez kevés Írásomnak oka semmi nem egyéb, hanem nem tűrhetem és nem akarom elmulatni. Ngod legküsebbik szolgája levén, hogy Ngodot ne tudósítsam mint kglmes uramot mostani híreink felől, az kik töltényének most ebben az 1677. esztendőben ezeken az rész helyeken, jővén mi most is, az táborba Tiginiához érkezvén és az Neszteren által költözvén, elérők az mostani szaraszkeri pasát az török hadakkal, és elindulván, húsz nap Czeherink várához érkezének. Ugyan augusztus havának 4. napján Czeherin alatt az hadak magszállván, kezdék az törökök víni az várat, és huszonhárom napig mind erősen vítták az várat éjjel és nappal mind egyképpen, semmit penig nem árthatának nékik, mert igen választva jó hadakozó emberek lőnek az várbeliek, és ők harczolván. másfelől