Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

pátereknek, barátoknak, se másoknak akár kiknek, nemes és nemtelen rendeknek üldöztetések, károséttatások, sze­mélyekben. javokban, vallásokban semmi szín és praetextus alatt meg nem háboríttatván, azokon kár és boszúságtétel. annál inkább égetés, rablás, életektől való megfosztatás ne légyen, sőt ha kik kéznél volnának is, mentest elbocsáttassa mindennemő megbántódás és károséttatás nélkül; hanem mindeneknek csendesség és békesség, lelki és testi szabad­ság engedtessék. 4. Minden dolgokban ő kglme maga mellé rendelte­tett két becsülletes erdélyi fő renden levő híveinket és az magyarországi atyafiak közzül az kiket és mennyit szüksé­gesnek ítél, adhibeáljon. 5. Minden dolgokról ottan ottan bennünket tudósétson. mivel sokszor az tüllünk való választételig az dolgoknak füg­gőben való tartása alkalmatosságot hozhatna, arra nézve ő kglme az dolgokban és állapotokban közelebb valamit isten dicsősége, Magyar- és Erdélyország javára, lelki és testi szabadságának helyreálléttatásában és nekünk is méltósá­gunkhoz illendőnek lát, az alkalmatossághoz képpest elkö­vesse, rávigyázván szorgalmatoson arra, hogy szép szín alatt magára vélle lévére (így !) isten dicséségére, reánk, nemzetére és hazájára kárt, akadályt és böcstelenséget ne hozzon. 6. Megkévánjuk azt is, hogy mihelyt ő kglme az hadak közé kiérkezik, az hadaknak edictumokat adjon, melyhez kiki magát abban specificálandó poena alatt kötelesnek tartsa s mind tulajdon magunk jelenlétünkben megkévánjuk akármely rendtől is. 7. Az hadakhoz érkezvén ő kglme, mingyárást közön­ségesen öszvegyűlvén az magyarországi atyafiak ő kglmek. mingyárást négy vagy öt becsülletes fő renden levő atyjok­fiait udvarunkban beküldjék, kik mellettünk lehessenek az dolognak vége szakadásáig. 8. Portára, Budára becsülletes atyjokfiait válaszszák, kiknek ha kévántatik, zálogul való ott maradhatások lehes­sen, más végvárakban is hasonlóképpen, ha az szükség úgy fogja kévánni. 9. Az végbeli passákkal, bégekkel mindenütt jó corre­spondentiát tartson ő kglme. 10. Egy szóval magát mindenekben alkalmaztassa úgy ő kglme, hogy istentől áldást, tőlünk kegyelmességet, min­denektől dicséretes emlékezetet nyerhessen ; mi penig meg lévén nyugodva az ő kglme hozzánk való hűségében, kéván­juk azt, hogy az úr isten ő kegme fáradságos munkálko­dásit boldogétsa. s vigye végben azt. a mi szent szemei

Next

/
Oldalképek
Tartalom