Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

hanem amaz életnek halálnak urát az egy istent kérem szívem keserűségével s lelkem fájdalmával minden tehetségem szerént. hogy legyen remunerálója Ngod én hozzám megmutatott jóvoltának, az az isten Ngodat protegálja háborúságának idején s segedelmet is adjon az ő lakó szíhelyéből, hogy tudjon kimenni és bejönni Ngod az istennek népe előtt hatalommal és okossággal, hogy az én könyörgésem Ngodért isten előtt ne legyen infrugifera, expostulálom szívem szerént Ngodnak az lelki testi békességét az én hozzám megmutatott benevolentiájáért. Hogy már penig Ngodnak értésére adhassam, utaimban mennyire procedálhattam, istené legyen az dicsőség, mind eddig, úgy mint Bereczkig Ngod segétsége által csöndesen jöhettem, de itt már meggátolódtam utaimnak elkövetésében, mivel responsióját még az vajdának nem vehettem. már míg válaszom nem jő, Ngod szárnya alatt kell életemet takargatnom és Ngod segedelmének accedálásával magamat, házam népét, marhámmal együtt kell gyámolítanom mindaddig, míg bizonyos válaszom jönne, de igen arbitrium csak az res, azért édes atyai igiretihez Ngodnak necesse kelletik támaszkodnom s bíznom, mert isten után nagyobb reménségemet, bizodalmamat nem helyheztethetem. mint Ngodban. mert nincsen több gyámolítom. nincsen több segéllőm isten után Ngodnál; most is erre nézve Ngodhoz mint kglmes királyomhoz kelletik folyamodnom egész környülöttem lévő cselédimmel ragaszkodnunk mint egy kőszálunkhoz kelletik ; Ngod segedelmit óhajtom s várom s kívánom, mivel szorúlásom elérkezett; ide be való nyomorúsággal teljes hajlékban igéré Ngod, bogy ha nekem válaszom nem jönne az vajdátúl, térnék vissza, Ngod szárnya alá folyamodván ; úgy vagyon, hogy semmi válaszom nem jővén még eddig, kelleték visszatérnem Ngod szárnyainak árnyékában, de mivel elküldöttem az vajdához, addig ki nem mehetek Ngodhoz, míglen onnan vissza nem várok választ, feles magammal vagyok, úgy mint kik Ngodtól rendeltetett kenyeret kelleték ennünk, ötvenen vagyunk, lovaim nyolczvanon, és így Ngodat megtalálván. ennyi sok eledelt kívánó folyamodunk Ngod édes atyai segedelméhez, azért méltóztassék Ngod addig az ideig oly helyben engemet vitettetni, az hol Ngod jó volta által életemet gyámolíthassam, most bizony szűkölt állapottal egyik erszényemhez nem bizhatom, mert istenre mondom, hogy az időtűi fogva, miolta édes hazámból való eltávozásomnak nyomorú és szigorú kenyerivel élődöm, elfogyatkozott minden költségem, mely által gyámolíthatnám szegény életemet ; ezt keserülő szemmel lássa Ngod, essék meg rajtam Ngod szánakozó szíve, hogy így egy alkalmas helyben való