Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - II. 1675. nov. 25—decz. Fejérvári országgyűlés

külön magyar királyság felállítását sem tartották lehetetlennek.

1) 8 midőn 1(575. nyarán Spankau helyett Strassaldo lett kassai generálissá, ez nemcsak a bujdosók, hanem az egész mozgalom ellen akart erélyesebben eljárni. Decz. 6-án megtámadta és elfoglalta Debreczent, mely pedig Erdélytől és a portától is függésben volt.

2) Elfogott néhány bujdosót, a polgárokat a császár hűségére eskette, rettenetesen megsarczolta a várost s befészkelte magát, mintha ott akart volna maradni, s onnan vezetni hadat Erdély ellen. Ez események hatása alatt a rendek pótutasítást küldöttek a portai követnek. Zólyomira nézve a legnagyobb óvatosságot ajánlják, nehogy a portán azt higyjék. hogy »ők keresői a megalkuvásnak«. Ha Húszain hamis vádakat emelne a portán, feleljék hogy hópénzt a magyarországi vitézeknek azért adtak, hogy azokat megtartsák a porta hűségében; a lengyelhez a béke érdekében küldött követet;. Teleki Máramarosban, mint oda való főispán járt; s Csáky saját ügyeiben volt Bécsben. De emeljen egyúttal vádat a császárnak debreczeni eljárása miatt.

3) Komolyan nem hitték, hogy Strassaldo Debreczent meg akarná tartani, hogy onnan intézzen támadást Erdély ellen:

4) de azzal, mi a tulajdonképeni czélja, annyival kevésbbé voltak tisztában, mert Strassaldo Apafinak decz. 20-iki levelére csak 1676. jan. 30-án válaszolt s meglehetős érdes hangon: nem bántotta ő meg békét sem a törökkel, sem a fejedelemmel, csak ezt az állapotot nem akarta tovább tűrni,

5) s követe Jósa István páter által azzal a követeléssel állott elé, hogy »a császár botja alól elhajlott magyarságot« térítse vissza ennek hűségére a helyett, hogy azt. támogatja.

6) , J) E törekvéseket éles kritikával állította össze Angyal Theököly.iében I. k. 79. s köv. 11. 2) L. Törvények és Okiratok XXXII. Török-Magyarkori Államokmánytár Y. k. 860. 1. 4) L. Levelek és Okiratok XXXII. d). L. Levelek és Okiratok. XXXII. f). Bujdosók levéltára 248. s Haller votuma Török-Magyarkori Allamokmánvtár V. 366. 1.