Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

mernek, nem is tartoznak a porta parancsolatja ellen cselekedni. Ennek a difficultásnak megorvoslására talán némelyek helyesnek Ítélnék, ha a portáról parancsolat jőne a felűlésről. De én az akadálynak öregbülését, nem megorvoslását provideálom eziránt, mert a magunk sollicitálása nélkül annak a parancsolatnak idekiildését nem fogja hinni az ország, a nyughatatlan elmék azt kezdik vizsgálni, hogy ország híre s consensusa nélkül contra statuta regni ki mert hadra való menést sollicitálni ? Itt nem szükség nékem sokat írnom, mert ennek értelme világos, akármelyik valláson valók légyenek, de valakik az hadakozásnak terhét viselni sajnálják, a magok mentegetésére elég pokróezot találnak. Ha szintén nagyobb rosz nem következnék is belőle a hadra való menésnél, Isten oltalmazzon eziránt is bennünket. De menjünk elébb a magyarországi atyafiak állapotjára. Az oppressio egész Magyarországon vagyon, de nem egy gradusban. Sokan ő nagyságok, ő kegyelmek közül magok házuknál laknak, de boldogtalanúl; mert akik romano-catholicusok, religiójokban ha szintén persecutiót nem szenvednek is, minthogy az egy lévén, nem is szenvedhetnek, de minden nemesi szabadságok elvétetett, új gubernium ült nyakokra, hitelek becsületek semmi sincs, sokféle mesterséges szinek és nevek alatt nincs száma a számtalan exactióknak rajtok és jószágokon; akik pedig azoktól különböző vallásúak, a feljebb megírt minden akadályokat is szenvednék, tetéződvén nyavalyájok ezeknek a religiónak persecutiójával. Mindezeket a keresztyén lélek méltán számlálhatja, ha az igaz magyarságnak meg akar felelni, de az ő segítségekhez bizni gorombaság volna, azért mert nemhogy ezek mást megsegíthetnének, oly igen opprimáltattak. hogy ha az V listen rendkívül való irgalmasságából szabadítást nem nyújt valahonnan nékik, megmocczanni. sőt szólni sem mernek, valamíg a dolognak súlyát más véghez nem vinné, a főtt étekre pedig könnyű vendéget találni. Amely része pedig a magyarságnak hazájából kiszaladván, alkalmas időktől fogva exiliumban nyomorog, hol török árnyékában, hol a partiumban quartélyozván, ezeknek nyavalyásoknak erejekhez mennyire lehessen bizodalom a debreczeni felveréstől fogva, e máig folyt dolgok megtaníthatják embert arra. Azelőtt közönséges szó vala az, liqgy csak jőne ki a német az erősségből, ki lenne válasza. Am kijőve a német Debreczenbe, csak azt nem cselekedé, amit nem akara; onnét kijővén, négyfelé oszla, Strasoldo az Elfelé, a többi más helyekre. Melyik részét verék fel ő kegyel-