Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - I. 1675. máj. 25—jún. 23. Fejérvári országgyűlés

lefoglalt javaiból kárpótoltassanak; ők pedig szabadon járhassanak Erdélybe.

1) Konstantinápoly messze volt Drinápolytól, hol a szultán telelt, s a tihája semmit sem tehetett értök: ők magok is tettek Drinápolyban próbát, hogy a porta támogatását megnyerhessék s Szepessy Pált és Ubrissyt 1675. telén oda küldék, kik márcz. 14-én érkeztek meg 2) s bár az erdélyi kapitiha Daczó György is támogatta őket: de biztatásnál egyebet nem nyertek.

3) Új fordulatot a bujdosók ügyében a fejedelmi udvarban s maga Teleki is Beaumont küldetésének sikerétől vártak, s minthogy már hosszas idő eltelt attól fogva, hogy ő Erdélyben járt anélkül, hogy további hírt adott volna magáról, Teleki febr. 15-ről levéllel kért tőle értesítést: az, ki ügyüket megzavarhatta vagy meg is buktathatta volna, az isten igazságos Ítéletéből már ártalmatlanná van téve, kéri. hogy ezt az igazságos ügyet a legkeresztyénibb király franczia követénél lehetőleg mozdítsa elő.

4) A mit Teleki olyan óhajtva várt, a Beaumonttal kezdett tárgyalások folytása, már meg volt indítva. A lengyel király január 8-án kinevezte rendkívüli követévé Erdélybe Giski Giza Kázmért s jan. 8-án ellátta megbízó levelekkel a fejedelemhez s Telekihez.

5) Egy hóval később De Forbin marsellei püspök s a franczia király rendkívüli követe, Giski mellé egy megbízott emberét adta levelekkel a fejedelemhez s Telekihez.

6) Néhány hetet a határszélen hasztalan várakozással töltött a követség s ez alatt volt alkalma a bujdosók vezéreivel tudatni megérkezését. Egy közülök A ka ki a Hoger betért Szent-Péterre Telekihez, hol épen akkor néhány bujdosó tartózkodott. A korábban vett értesítés s a szentJ) L. Törvények és Okiratok III. és VII. számokat. 2) Török-Magyarkori Államokmánytár V. k. 331. 1. 3) Ugj'anott Hzepessy ápr. 15-iki jelentése 335. . «) Törvények és Okiratok IV. B) L. Törvények és Okiratok II. a) b). «) L. ugyanott c) s Történelmi Tár 1890. III. f. 512. 1.