Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - XII. 1674. nov. 28 — decz. 21. fejérvári egyetemes országgyűlés

16 74. NOV. 28—

DEcz. 21. tes Andrással leíratták a Bánffy által neki adott utasításokat.

1) E három biztos dec. 13-án érkezett vissza Bethlenből. Azonnal ülést tartottak, melyben az elnökségben Bánffy Zsigmondot Kapy váltotta fel. Erre Bánffy válaszát felolvasták és élő szóval commentálták. Azután felvettetett a kérdés: elfogadják-e mentegetéseit vagy sem ? A válasz erre az volt »a vádak mind igazak, akármint mentse és magyarázza emez az ő dolgait.« Következett azután a második kérdés : mi legyen a Bánffy büntetése ? A tanácsurak collective adták be szavazatukat: »nota«. A többiek szavazatait Sárpataky itélőmester s Kapy gyűjtötték, s a szavazók neveit Csengery a jegyző olvasta fel. Egyik nótára, másik örök fogságra adta szavazatát, úgy hogy, mikor végűi a szászokra került a szavazás sora, még egyik fél sem volt többségben. A szászok szavazata »nóta« volt, s »ez lőn Bánffy Dénes ultima unctiója«. Gyűlés után Kapynál volt ebéd. A vendégek vigan voltak, mintha már minden meg volna nyerve. De Bethlen Miklós figyelmeztette az urakat, hogy még hátra van az Ítélet megerősítése, végrehajtása — s erre csakugyan eloszlott az ebéd. A délutáni gyűlésből a tekintélyesebb főurakból álló küldöttség a fejedelemhez ment s megnyerte tőle az ítélet megerősítését. Az ítélet végrehajtásával Csáky Lászlót bízták meg, ki azonnal megindúlt s váltott lovakon ment Bethlenbe. Siettek a végrehajtással, mert úgy voltak meggyőződve, hogy, ha Bánffy életben marad: »sok «mber meghalt volna!« Csáky elutazása után a fejedelem, neje közbenjárására, a tanács tudta nélkül kegyelmet adott Bánffynak; de a kegyelem-levél halála után három órával érkezett Bethlenbe.

2) A nóta úgy szólt, hogy Bánffy fejét s szerzeményeit veszítse «1: ingókat és ingatlanokat egyaránt; mialatt a tanácsurak az ítélet ezen pontjának végrehajtásáról intézkedtek, a ren') Török-Magyarkori Államokmánytár Y. 278 s köv. 11. Keresztes András vallomása közölve van. 2) Bethlen Miklós II. 411—418. 11.