Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - I. 1670. febr. 15. márcz. 8-iki gyulafehérvári egyetemes országgyűlés

I. Ugyanakkor, midőn Rozsnyay Dávid, a titkos utasítással ellátott követ, a portára küldetett, hogy ott a bujdosók érdekét képviselje, indíttatott el Konstantinápolyra Bojér Sigmond az új kapitiha, kit Bánffy Dénes, a végek kapitánya azzal bizott meg, hogy ott a váradi pasával szemben a végek érdekeit képviselje.

1) S csakugyan ez utóbbi égetőbb kérdés volt a bujdosók ügyénél is, mert a váradi törökök behódoltatásai napról napra vakmerőbbekké lettek, s az ország nagy területének biztosságát veszélyeztették. Ez a két kérdés dominált akkor a helyzeten s ezek szerencsés eldőlésétől függött Erdély sorsa. Előre lehetett látni, hogy az egyik, mint közvetlenebbül fenyegető — a végek kérdése — szóba fog jönni a febr. 15-ére Fehérvárra összehívott országgyűlésen. A rendek — rendes szokás szerint — lassan gyülekeztek s csak febr. 18-án jelenhettek meg a fejedelem színe előtt. A szokásos ünnepélyek — névsorolvasás, isteni tisztelet, tisztelgések — után, két tanácsúi- áthozta a rendek közé a fejedelmi előterjesztéseket: 1. A portai adó kivetése. 2. A végvidéki katonaság zsoldjának kivetése. 3. Szamosújvár, Kővár, mint végvárak és Görgény megerősítése. 4. Gondoskodás Zajkán és Vulkán harminczadokról. 5. A kolosvári catholicusok átköltöztetése Monostorra, mint a törvény által számukra kiszabott helyre. ') L. Törvények és Okiratok I. A Rozsnyaynak adott leveleket Török-magyarkori Államokmánytár IV. 462. s köv. 11.