Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

ban, de megpróbálják. Ez mellett uram Kgldnek szóval izentem Ugrai uramtól, kérem ne tartóztassa, hanem adasson egy embert melléje kalauznak, én ha lehet az hévízi réhnél víradok meg, adja az isten. írásom Kgldet találhassa jő egészségben. Kglmed nekem parancsoljon. Ajánlom istennek Kidet. Datum Szászváros anno 1674. die 15. Novembris. Klmednek atyjafia szolgája Béldi Pál mpr. lm most találának az uraim, levelet küldvén Betlen Miklós öcsém uramnak, Báufi Zsigmond uramnak; utánna igazítám: de nem írnak semmi újságot. Külczím: Nekem kedves uramnak bátyámnak Betlen János uramnak adassék cito, cito, cito. (Eredeti gr. Kemény J. Erd. Tört. Ered. Levelekben XXIV. köt.) XCI. 1674. november 15—16. Az országgyűlés által kiküldött rendkívüli Inzottság határozata. P a r. Mint kedves atyánkfiainak ajánljuk szolgálatunkat Kglteknek, isten édes hazájának csendes békességében sokáig éltesse Kglteket. .Jut eszünkben, mennyi méltó panaszit hallottuk Kglteknek egyszer is, másszor is, és ugyan keserves fuhászkodásit, hogy midőn az sok háborúságok után valami jó nyugodalmat várt volna Kgltek. reménsíge kívől sokszor méltatlan háborgatást szenvedett némely hatalmas embertől, ki miatt jószágokban sem engedtethetett némelyeknek megmaraclhatások, nem lévén régi leveleinek, s régi törvényünknek haszna. Igaz dolog, mink is Kgltekkel sokan, úgymint az közönséges nemesi renddel együtt igen érzettük azt az nagy nyavalyát és keservesen is fájlaltuk, midőn láttuk, hogy az országnak közönséges végzése sem használ semmit, de csendes várakozásban voltunk mindeddig, várván, ha talám az idő megorvosolja a közönséges nyavalyát. Midőn azért az várakodásban sem láttunk semmi hasznot, istennek jó vezérlísiből egyenlő akaratból felindúltunk azon gonosznak orvoslására. mert igen nehéz, az kiket isten megtartott ennyi idegen nemzetségek között, keresztyén fejedelemmé! niegál-