Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - IX. 1672. okt. 10—20. fejérvári egyetemes országgyűlés
ban fogadta, bogy a bujdosókat Istennek tetsző módon megsegítheti. s aug. 31-én Írásban is adott erre engedélyt. 1) Midőn Bethlen János, a cancellár e beavatkozás lehető következményeit feltárta előtte, szerette volna visszavonni az engedélyt, s tényleg írt is Telekinek ez értelemben. Máikésőn: Teleki le volt kötelezve a bujdosóknak. Sept. 15-ről megírta a fejedelemnek, hogy a hitet nem szegheti meg, lelke elkárhozásával nem cselekedhetik: ő másnap indulni fog. 2) Ugyanakkor a tanácsuraknak is küldött igazoló s eljárását mentő jelentést. September 17-én a fejedelem Radnóthon tanácsülést tartott, melyben 10 tanácsúi* vett részt. A tanácskozás tárgya a bujdosók megsegítése volt s már hozzáfogtak a tanácskozáshoz, midőn Tophaeus, az udvari pap kihallgatást kért. Teleki Mihálynak a tanácshoz intézett levelét mutatta be, melyben nem elmaradásáért menti magát, hanem tudatja, hogy ő hadaival már magyarországi területre lépett: elmondja az interventio keletkezésének történetét, beleszővén előadásába a fejedelemtől kapott rendeleteket, s felsorolva az eddig elért eredményeket. Ha — mondja — a fejedelem levele korábban érkezett volna, ő elhalasztotta volna beavatkozását. De most már késő. S aztán elbeszéli, hogy mi történt eddigelé a németek garázdálkodásainak megfékezésére, mik az elért eredmények s a jövő kilátásai, kéri, hogy a következő havi zsoldot idején utalványozzák ki neki. követeket küldjenek a portára, s őt lássák el utasítással, hogy Szathmár és Munkács ostromára vihet-e magával ágyukat? Kettő — Teleki és Bánffy 3) — kivételével mind együtt voltak a tanácsurak. S ezek arczárói le lehetett olvasni a meglepetést, hogy bevégzett ténynyel állanak szemben. A dolgot úgy magyarázták, hogy ez a porta rendeletének nyilt megBethlen János II. 251. közölve a levél. V. ö. ugyanott 253. a sept. 3-iki levéllel. a) L. Törvények és Okiratok L. 3) Bethlen azt mondja, hogy tiz tanácsúr volt jelen. Hogy a második jelen nem levő tanácsúr Bánffy volt, abból lehet következtetni, hogy Macskásynak az útra nézve ettől kellett informatiót vennie. L. instrukczióját.
