Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

mind magoknak kívánt successusokat, mind peniglen nyomorodott édes hazánk javát, minden szabadságunkot. etiani liberum trium religionum exercitiumot nyervén, az török barátság is (sine qua nihil possumus) helyén marad, mivel bizonyosan nemcsak az békesség, de et conjunctio armorum nem sokára confirmáltatik lengyelekkel. Istenért s jó szerencsétekért. üdvözülendő keresztyéni hitetekre kínszerítelek lelkem édes magyar atyámfiai, ezt a jó alkalmatosságot el ne mulassátok, hanem mentül hamarébb, ha másképpen nem is. csak hadd mondhassam meg szóval az állapatokat, küldjétek bé az megnevezett atyafiakban, bizony oly módot mutatok, hogy soha magyar német iga alól való felszabadulására jobb s csendesebb mód nem volt talám. ha ezt elbocsátjuk, soha nem is lesz. Azonban istenre kénszerítlek benneteket, az szegény bátyám Petróczy István uram dolga (az kinek igen veszedelmes állapatja hallatik közöttünk, kit isten szent fiáért távoztasson) adja Kgltek értésemre, mert ha nem tudom is minémű rossz állapatja légyen, csak értsem, bizony isten kegyelméből tanálok módot megszabadítására, ha penig szabad, istenért s jó szerencséért kérem, jöjjön bé bár csak az határban, értésemre adván az holt és napot, hogy tudjam ütomot alkalmaztatni, istennel bizonyítom, meg nem bánja, s kívánt örömét is, isten úgy segéljen, meglátja. Rajtam már ne búsúljon s ne is féltsen, mert immár én is benne vagyok az regestrumában az rebelliseknek, kurva az anyjok, az ki annak nevezett bennünket, de az jó isten jobb állapatot adott ide bé Lengyelországban, hogy sem Magyarországban vesztettem, mert instantiámra az lengyel király ő fge magyar hadakot fogadni magában elvégezte, s engem azoknak generalisságával megajándékozott, az ki bizony nem lészen Magyarország kárára. Többet nem írhatok, hanem okosnak elég. a ki többet akar tudni s hallani, jöjjön bé Lengyelországban, avagy csak az határban; erre Máramarosra bé lehetetlen bátorságos légyen az út. hitemre olyat hall. ha igaz magyar, megörül benne az szíve az nagy vigasságtúl, azért jó atyámfiai kedves magyarim, midőn időnk van hozzá, cselekedjünk jól, s akkor hajtsuk az hársat, mikor hámlik. írtam Gondolom várában, adná isten Muránban, igaz szolgátok, hamisan nevezetes rebellis maradjak. Isten hozzon benneteket hamarébb jó egészségben. Az édes mienk Kglteknek igen nagy szeretettel.