Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

alkalmatossággal megbizonyítani elnein múlattunk; mindazonáltal óránként jönnek füleinkben némely Kgltek közül való nyughatatlan elméjű embereknek alkalmatlan cselekedetek. az többi között értettük olyat is. liogy Kglteket legközelebb mostan is as^zal hitetnék és minket is azzal mocskolnának, hogy Sepessy Pál uramot és több utóbban liozzánk küldett Kgltek követeit olyan válaszszal bocsátottuk volna, hogy mi Kgltek dolgait tovább semmi úton módon segíteni nem akarnók, hanem minden kegyelmességünket és segítő jó akaratunkot Kegtktöl megvonni akarnók. Mely ha úgy vagyon, az egészlen az mi tőlünk és Kgltek által Kglknek adott választételünkkel és az igazsággal ellenkező: holott inkább valamire isten bennünket segít, és az fényes porta bocsát, sőt minden egyéb keresztyéni útokon. módokon is. hogy az magyar igyhez való kötelességünknek eleget tenni, mostani fő követünk által his császárunk előtt Kgltek ügyének előmozdításában törekedni, és a mellett költeni is el nem mulatjuk, arra magunkat kegyelmesen resorváltuk. és írásban letévén. Kglteknek Sepessy uram ék által kiküldöttük, s ugyanis az fényes porta annuentiája nélkül mind nekünk, mind Kglteknek semmi derék dolgot kezdeni sem tanácsos, sem bátorságos nem volna. Csudálkozásra méltó bár (ha az ő kglmek felől eziránt fúvó szél igaz) micsoda lélekkel és orczával követhetnék ő kglmek ilyen magok és az egész magyar nemzet romlására való dolgokat el. ily alkalmatlanul ? Mi egyébaránt. ha istenes szent igaz vallásunkhoz és az magyar nemzethez való kötelességünktűi nem viseltetnénk, könnyen az ő kgknek állhatatlanságokéit Kgltek dolgait elhagyhatnánk, mert nekünk elég bajoskodásink vadnak azonkívül is, privatumot is Kgltek dolgában nem respectálunk. sem keresünk, mert magunk sorsával megelégedtünk, de keservesen szenyvédjük s érzük is az isten dicsőségének és az magyar nemzetségnek lelki testi hajdon szép virágzó szabadságának egynéhány Kgltek közül való nyughatatlan embereknek miatta földig való lecsépeltetését. és izgat is köteles kereszténységünk arra. hogy ha ugyan lehetne, succurrálnáuk ily végső veszedelmére hanyatlott állapatjában szegény nemzetünknek. Azért szükségesnek ítéltük ez alkalmatossággal is Kgteket ezen írásunk által tudósítanunk, hogy ha ez füleinkben jött ez feljebb megírt hír igaz találna lenni, és avagy ezzel, avagy egyéb ebez hasonló felőlünk költett méltatlan dolgokrúi Kglteket a magok javokra tartozó alkalmatosságtól akárkik el akarnák vonni, és tőlünk is el akarnák idegeníteni, annak hitelt se egyszer, se másszor ne adjanak, sőt az mi fejedelmi kegyelmességiinkben