Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

Méltó panaszszal jelenthetik ő nsgának ő kgylmek. miképen az múlt esztendőkben Balassa uram egy insignis malefactor orgazda Hanczul czigányát az kit is Barcsaiak megfogván, maga szolgáival embereivel armatis manibus kezekből kivette, az szegény embereket vagdalták, verték, és a ki halált érdemlő manifestus lator volt. megszabadították. Ugyan gróf uram cselekedte azt is, hogy egy Kőszeghi nevű inasát Keresztúratt in facto az falubeliek megfogván, midőn 'akkori vice-ispán Boldogfalvi Mihály atyánkfia commissiójából erősségben vitték volna, útjokban gróf uram elvétette s ma is büntetetlen vannak az feljebb említett latrok. Gróf uram mocskos szavai voltak azok is, melyeket margai és az pestesi szolgabíró előtt judicialis admonitió alkalmatosságával mondott főispán urunk ő nsga és vice tiszteink felől, melyekről az megírt két szolgabíró hiteles testimoniálisa kegyelmes urunknál lévén, ő nsga látta, minemű utálatos, mocskos szájból származott szók legyenek, úgyannyira, hogy csak hallása is minden tisztességes füleket irtóztathat és méltán büntetést érdemelnek. Déván lakó Szőcs András nemes ember supplicátióját nyújtván az múlt törvényszék alkalmatosságával megbántódása felől, előbbi levelünkben orvoslásra ő nsgnak felkiildtiik vala. melyből megtetszik, mely törvénytelenül fogta meg gróf uram haza menő útjában és lovát elvonta volt csak azért, hogy az bőjtölésre rendeltetett primán mesterségével dolgozni nem akart; ezt is mondván nekie, az a ... . ördöglelkű paptok hagyta csak azt az innepet, miért fogadjátok szavát, hiszem a vármegyében sincs nagyobb kurva, mint az ő felesége. Hogy az megírt Kőszeghi nevű inasát az Keresztúrinak megfogták volt már csak földén való járástól is, gróf uram azért való boszújából tilalmazza őket és ebeivel marhájukat mardostatja. búzájukat tapotja és az múlt napokban egy asszonyt szolgái csak azért vertek meg. hogy az vízen mosott, mivel az Egregytől is eltiltotta volt. Kovács István atyánkfia minemű supplicatiót adott vala az múlt törvényszék alkalmatosságával, kit is kegyelmes urunknak recommendálván. miről instált az nemes vármegye előtt, maga supplicatiójából ő nsga megértheti és méltán megítélheti, ha nem álhatatlan emberhez illendő dolog-e. hogy szökött inasa restitutióját törvényre relegálván. mikor megírt atyánkfia cum sufficientibus requisitis embereit a terminusra elküldte volna udvarában, nem i- admittálta gróf uram.