Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

nak, nem méltó: hanem visszajövő utjokban az elfáradt lovokat két hétig megnyugodhatják köztök. effelett az portáról kijövő kapichia lovait is ha mikor elejekben akarják vinni, azoknak is illendő quártély rendeltessék. Az portai posták alá penig postalovat ne tartozzanak adni, excipiálván az olyan casust, hogyha olyan terhet kellene bévinniek, melyet az magok lovokon bé nem vihetnének, sőt az ilyen casusban is ha a postalovat odavesztik, hittel mentsék magokat, hogy illendő jó gondviselés alatt hozzáláttanak, és nem gondviseletlenségek miá vesztenek el. egyébiránt az árát tartozzanak megfizetni: sőt ha étekfogók vagy ha mások alá kelletnék is adni postalovakot s az alatt odavesztik, eo facto azok is hasonlóképen fizessék meg. Halakat hordozó szabadosoknak és boéroknak az szegénységen váló insolentiájok próhibeáltatik. Articulus VI. Az fogarasföldi boérok és szabadosok (kik az reájok bízatott halakat szokták elszállítani) az szegénységet se együtt se másutt szokatlan postaszekér adással ne terheljék, sőt ebben is az régi jó szokás observáltassék. Ha kik penig az olyan szabadosok és boérok közül valami illetlen exactiókat cselekednének az szegénység között, de facto megfogattassanak. és vitessenek praefectus atyánkfia eleiben, ki is tartozzék minden kedvezés nélkűlt és halogatás nélkűlt juxta demerita megbüntetni az panaszló fél instantiájára sub poena articulari. Az Ingyen elődöknek és több insolentiákat cselekedöknek refrenáltatásokról. A rticulus VII. Az ingyenílődőknek telhetetlenségek miatt sok panasz jüvén előnkben, kiváltképen az szász nation lévő atyánkfiaitól. mely megbántódásokat is meg akarván orvasolni ; afféle utón járóknak való gazdálkodást limitáltunk el ilyen qualificatióval. úgymint: fél ejt.el bornál többet egy személyre sohult is ne adjanak ételen s abrakon kívül, ha penig ezen feljűl való exactióval. ingyen pénz, vagy akármi egyéb rendkívül való kívánsággal terhelnék, szidnák, vernék a szegénységet, vagy ha egyéb insolentiákat patrálnának is, az olyan megbántódott felek ha Nagyságod méltóságos udvarabéli szolgáktól szenvednének afféle exactiókat, eo facto nevekről s cselekedetekről tudósítván az Nagyságod méltóságos