Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

Articulus XXXIII. Az mely perceptoroJc a praesidium adóját nem administrálnák a terminusra, poenája. Kegyelmes urunk, végeztük azt is, liogy az mely perceptorok a terminusra nem administrálják a praesidium számára felvettetett adót, eltelvén a terminus, a praesidium küldettessék reá, ha felszedvén, nem administrálják, élődjenek rajta mindaddig, valamig administrálják, ha penig a tiszteken múlnék el. hogy nem administráltatnák. azokra menjenek s azokon élődjenek mindaddig, míg administraltatják; az terminus után az perceptorok is kiadván a restantiát tempestive. Articulus XXXIV. Székely szolgák megcircálásáról. Ertjük azt is, hogy székelységen a kik a szolgálatra alkalmatosbak lehetnének, mind szolgákká lettenek, nem hogy fizetést vennének az uroktúl, de némelyeknek magok fizetnek az szolgák, hogy protegáljálc őket az hadakozástúl, és mikor kívántatik, a java elvonja magát, fel nem ül. Hogy azért Nagyságod főtiszt atyánkfiai által az olyanokat felcircáltatja, és meg sem engedi ezután is. Nagyságodnak alázatosan megszolgáljuk, mint kegyelmes urunknak. Articulus XXXV. Szabad székelyt a kik megkértek, annak remittálásárúl. Vannak sokan székely atyánkfiai között, kik sinistra expositiójokkal kértenek meg feles számú hadba szolgáló embereket. Kihez képest végeztük, hogy az approbatában írt poena alatt, folio 152. a székely contractustól fogva, valakik szabadsággal élő székelyeket megkértenek, az székekben gyűlés hirdettetvén reá publicálják, a kik annakutánna is nem remittálnák, az articularis poena exequaltassék rajtok. Ide nem értvén azokat, a kik fejek váltságában elkötötték volt magokat, mindaddig, valamíg summájokat le nem teszik, mely summának letételére cogálják a tisztek, a kiknek értékeket tudják lenni. Articulus XXXVI. Hogy a szekeresek Lippa félé a sót darabokban szállítsák hé az régi usus szerént.