Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

már is nagy a készület. Az vezérnek ő ngának gratiája nagy, minden rendek nagy submissióval udvarolják; semmi sincs abban, hogy a császárral egymás életére járnának. Az itt való tisztek, kajmekam s mások, az csauz passán és kapucsilar tihaján kívül, degradálódának, az nagyvezérrel levő tisztek állának helyben s tisztekben. A végekről még eddig semmi emlékezet nem lőn, de számosan vannak az váradiak ellenünk való panaszszal itt, kik is a vezérek letelepedését várták eddig csak; tudom, mindent elkövetnek ellenünk. Éppen a Szakorig mentenek volt eleiben az vezérnek; ott is tettenek panaszt, kivált az telegdi dologrül, melyrűl írt is a vezér urunknak, mely is elhiszem eddig ő nagának megvitetett a váradiaktúl. Ha megvitetett, szükség arra mentől hamarébb illendő választ tenni a levélre, noha én, instructióm szerint, előfordúlván, megfelelek. Az magyarországi dolgokrúl nemhogy solennis legatiót instituált volna római császár ő felsége, de még csak a residensinek sem írta meg; azt is a mit ért, az kapukon való hírekből s budai vezér relatiójából érti. Az bosznai passát bizonyos megváltoztatták császár nagy haragjával, azt mondják Zrínyi urammal való correspondentiájáért, ha el kell hinni; de akármint szépítsék már édes bátyám uram, a Zrínyi uram motusa non fűit de nihilo, mivel az hon maradt tanács azon csak megegyezett volt, hogy igen jó befogadni Zrínyi uramat s segétséget adni neki, az muftin kívül, kinek is voxa a volt, hanemha azt kívánják, több török császár ne legyen, azért szegik meg az békességeket, adott hiteket, s ügy halasztották a fővezérre, oda küldvén az Zrínyi uram emberét. De az innen haza bocsátott emberi által bizonyos jó reménséget nyújtottak volt, sőt az kajmekám a Zrínyi uram emberi mellett írt is volt a vezérnek, svadeálván azt a hadakozást, azt írván, hogy az mostan élő magyarországi nagy rendek, Zrinyi és Rákóczi uramék is arra kötik magokat, csak a magok életében éljenek ők olyan szabadságban, mint Erdély, holtok után maradékjok legyen jobbágygyá, akarván ezzel is inducálni arra az hadra, mivel ő azt kívánná, az vezér ő nga mindenkor hadakozásban levén, ő viselhetné az kajmekámságot etc. Candiából megjővén válasza, úgy változott meg elméje, most már emlékezetit is nehezteli az kajmekám. Mikor urunk az magyarországi dolgokat megjelentette neki. arról is azt írta volt a fővezérnek, urunk azoknak segítségekre kéredzik. Ezeknek van-é valahová szándékok, leszen-é és mi akaratjok, még eddig ki nem tanulhattam; ma szállanak be. ezután talám kitanulom s tudósítanom Kgdt el nem mulatom.