Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

szabadságinkban beállítassunk ; így hát ha határink az Ali pasa hitlevele szerint nem igazittatnak, nekünk semmi jónkra való dolog nem lenne az. Mi azért szabad akaratunk szerint annak a határjárásnak nem annuálunk, hogy így, ha abbúl valami következnék, mi ne legyünk okai, erőszakkal ha mit cselekesznek, lássák, megtaláljuk mind hatalmas császárt s fővezért ő ngát, mi semmiképpen okot adni nem akarunk, két hatalmas császárok között végben ment békességet bontogatni s háborgatni. Vékony ítéletem szerint addálhatnák osztán az Baló László uram Ngk tett intimatióit, opponálván azon török commissáriusnak is azokat, az mikor ő kglme ír, hogy opponált annak az átkozott Pirinek. Im kglmes uram sok discursusink, beszédink s perlekedésink után, micsa conceptust csináltunk, mineműt Xgdtúl is az országtúl is pecsételtetni kíván ő nga, Ngd részéről külön, s az országéról az három pecséttel ismét külön. Ezek felett való discursusinkat Ngd így értse: midőn ő nga az minapi általam Segesvárra beküldött punctumi szerint kívánta volna Ngd és az ország részéről hittel való assecurálásomat, én is instructióm szerint kívántam, ő nga nagy obtestatiókkal mondá, sőt ugyan adá tanácsúi, hogy azon dolgot halasztanók az Bánfi Dienes uram felmenetelire, és így rendesebben esnék, hogy ha ő felsége maga keze írása alatt, lenne meg, hanem Ngod írna most egy levelet, s az ország is, mely alázatossággal vette legyen azaránt is az ő felsége kglmességét, hogy ily meghitt méltóságos belső tanácsúr hívét, méltóztatott volt expediálni ezen dolgoknak peragitáltatásokra, mely megnevezett úr is, mely Ngd és az ország nagy contentumával vitte végben, melyet meghálálni igyekeznék, és mivel Ngd s az ország minden ő felsége kévánságira rálépett, az recognitionalist is in optima forma megadták, kérjék ő felségét, elhiszszük úgymond felséged is az iránt levő instantiáinkat kglmes füleiben vévén, ha mi akadályink azokból lehetnének, az szükségekben idején való megsegítésünkről bizonyossá teszen; ezen írásnak úgy kelletik meglenni, ha ezen beküldött minuta szerént küld Ngd és ország leveleket, adván ezen dologra több ratiókat is az úr ő nga. Minden ez aránt való discursussit, ajánlásit, obtestatióval való tanácsadásit az úrnak ő ngk ponderálván, és hogy az mennyiben lehet, sem ezt az urat ő ngát, annál inkább az udvart valamint én mintegy magam disgustálni ne találtassam mivel az bizonyos: az úr. ha így nem leszen az dolog alig ha nem offendálódik, mivel erre is sok veszekedésemmel vettem, sok oppositióim után (lígy mint: hiszem ha én itt Ngdat ezek-