Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

lint moderálni az dolgoknak is folyását, modalitását, legkiváltképen ezt kell urgálni, hogy sem az erdélyi praesidiumnak amoveálása, sem peniglen az székelyhídi dolgokról való dispositio elébb véghez ne menjen, minek előtte az határnak resignatiója utrinque nem arbitráltatik. Ezt kell urgeálni az többi között derekasabban az újabban következett dolgoknak folyása szerént, hogy ő kelme mind ő felsége előtt mellettünk való törekedésével, mind peniglen authoritása szerint való keresztyéni maga alkalmaztatásával megromlott szegény hazánk kívánatosabb szerencséjével alkalmaztatódjék szoros iigyünkbeli nagy reménségiink. Mindezekben az dolgoknak érkezéséhez képest tudósításunkkal akarjuk Kegyelmedet valóságosan értetni, nem prejudicálván eleiben szabott instructiónknak, mert látjuk rosz végét az dolognak, ha utoljára halad egyébb dolgok felett az határnak eligazítása, melyeket ez indusában onnét jött levelünkből in veris paribus kezéhez küldtünk Kegyelmednek. Az posta éjfélkor tájban indúlt el. Külczím: Greneroso M ichaeli Teleki de Szék.stb. (Eredetije a gr. Teleki-család levéltárában. Nro. 3342.) Mellette következő fél ív csatolvány: lm 19. Decembris megindúlt Husszáin pasa commissáriussa Erdélybe, ^zipeczi Memhet aga is a fővezér részérűl, Piri pasa is. Én azon voltam. Erdélyben menjen elémb (így), hogy urunk ő nga és klmetek praeoccupálhassa, megcsinálhassa elméjét. De az váradiak, jeneiek, kik kicsintői fogva nagyig itt voltak, nem engedék, hanem Várad felé vivék, hogy ott mindenképen elcsinálván dolgokat vélle, azután menjen Erdélybe. Két levelet viszen. egyik császár parancsolatja, másik magáé a vezéré. Az békesség punctumi szerint az németeknek kiviteléről. Székelyhídnak elrontásárúi írnak s végtére az határjárásárúi. hogy az igazíttassák oly végképpen el az váradiak és erdélyiek között többé busítás az portát ne érje. Immár kimenvén ezekrűl való parancsolat mit kellessék követni, gondolkodásra való materia. En az én csekély itíletem szerént, mégis az legatio által való könyörgést javallanám. melvlyel nem kellene késni; mindenek előtte az határigazításhoz fognak: mert elsőbben az németeket viszik ki, azután Székelyhídát rontják el s úgy fognak az határ dolgához. Azalatt ha interveniálna az római császár ő felsége interpositiója, kibül reménségem megkezde hűlni, segítené az