Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

urunk ő nagyságának bővebb szóval megjelenthet, mivel maga tudja. Kívánjuk azért mi is, Isten ő kegyelmét kivivén, az elébbi instructiokba inserált dolgokat illendőképpen sollici­tálja, midőn mi minden tőlünk lehető dolgokban engedelmes­kedünk, illendő kívánságunkra csalhatatlanul remélvén jó választ. Annak felette in hoc rerum statu tolláltatván az szé­kelyhídiak elméjökben való hiba, nem látjuk méltó okát an­nak, hogy valamelyik erdélyi erősségbe bennmaradjon tovább az ő felsége praesidiumja, mert ha szintén több akadályunk nem volna is azoknak ott késésében, de magok tudván ott sokáig nem mulatásokat, mind az várakba ha csak titkoson is nem kevés károkat tesznek, mind penig az közel levő szegín­ségnek felette nagy kárára vannak, az mint csak mostan is az szamosújvári commandans és alatta valóinak cselekedetekbűi megtetszik : hogy azért ne kényszeríttessünk szüntelen búsítani gróf Hottal uramat ő nagyságát efféle dolgok miatt, kérjük bizodalmasan mentsen meg bennünket attól az bajtól, kivitet­vén, az mint feljebb is írtuk, az várakból az praesidium. Hogyha peniglen (melyet nem remélünk) ez aránt való instantiánk nem lenne foganatos, és valamelyik várba (az ha szintén Kővár lenne is) mégis benhagyatnék az praesidium, gróf Rottal uramtúl ő nagyságátúl az ő felsége neve alatt vegyen assecuratoriát ő kegyelme, hogy az székelyhídi dolog eligazodván, minden késedelem nélkül Erdélynek visszaadatik az az erősség, és senkinek elidegeníteni Erdélytűi meg nem engedtetik, melybe az praesidium benne hagyatott, minden benne valókkal együtt; ne is kényszeríttessünk arról ő felségét újabban megtalálni. Addig is penig hostilitás sem közönsége­sen az ország, sem privatim valamely személyek ellen nem lészen azon erősségbűi, sőt azon várban magyar tiszteket állí­tanunk, avagy az mostaniakat az mi kegyelmes urunk hűsé­gére megeskütni az magyar praesidiummal együtt megengedje gróf Rottal uram ő nagysága, az magyar gyalogot szaporíta­nunk is: ne kellessék onnét is újabb romlástúl tartanunk; istennek igaz itíletibűl elég részünk lévén egyébaránt is abban, csak azelőtt hat napokkal egész falukat rabolván az váradi török az Meszesen belől. (P. H.) (P. H.) (P. H.) (Eredetije a három nemzet pecsétjével ellátva, a gróf Teleki­család levéltárában. 969. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom