Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - XIV. 1668. máj. Gyulafehérvári részgyülés - XV. 1668. júl. 15— 20. Radnóthi egyetemes országgyűlés
16G8. MÁJ,— J UL. 20. 51 Az első ülést jul. 16-án tartották, mely alkalommal a fejedelmi propositiókat átadták az elnöknek, Bánffi Zsigmondnak. A fejedelem öt dolgot kivánt: 1. gondoskodjanak, hogy a portai adót teljesen, hiány nélkül beszolgáltathassák; 2. a várőrségek zsoldjáról intézkedjenek; 3. a fiscust megkárosító mármarosiak megbüntetését kívánja; 4. bizottságot válaszszanak az articulusok összegyűjtésére ; 5. a fiscalis jobbágyok visszatelepítését s birtokuk viszszaadását kívánja. A propositiókat felolvasták ugyan, de ez nap mitsem határoztak. Még a második napon sem haladtak nagyon előre, mert mindjárt az első pontnál a görögök magatartása sok időt vett igénybe. Ezek a beszterczei gyűlés által rájok kivetett adót nem akarták fizetni, néhány nagybefolyású embert: Bánffi Dénest, Teleki Mihályt, Belényessyt a fiscalis jószágok igazgatóját megnyerték s ezek segélyével kivitték a határozatot, hogy a görögökre kivetett adóban más idegen kalmárok is tartoznak osztozni. Jul. 18-ának nagy részét Páskó Kristófné Szalánczy Krisztina pere vette igénybe, ki a fejedelem által illetéktelenül elfoglalt birtokokat követelt vissza.A rendek közbeléptek érdekében s nyertek is biztatásokat s Ígéreteket. Fontosabb volt az adó kérdése. A portának fizetendő adóból 2000 tallér hiányzott. Erről a rendek nem akartak tudni, de Apafi csak abban az esetben igérte meg a fizetést, ha Balásfalvát s még három falút nejének inscribálnak. Ez a rendeknek zokon esett, öreg Rákóczyt kezdték emlegetni, de végre belenyugodtak. Jul. 19-én a zsoldosok szaporítása idézett keserű vitát elő: a rendek erről hallani sem akartak. Ez nap elhatározták, hogy a magánosok kérelmeit nem fogják tárgyalni. Elintéztek egy, a reformáltak s unitáriusok közt fenforgó vitás ügyet, kimondván, hogy azon templom, melyet nem valamely magános >) A tárgyalásokról s a per előzményeiről tüzetesen ír Bethlen is 400. s köv. 11.
