Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

Szerep. Ezekkel is az szerint cselekesznek, vesztegetik. T e t é 11 e n. Hasonlóképpen bánnak, nyomorgatják ezeket is, ha különben könnyebbsége az szegénységnek nem leszen, soha bizony az szegénység el nem állhatja, mert az igaz sanczot igazán beszolgáltatják szegények az kivel tartoznak, de miként magokat gondolják, mingyárást ostoradót vetnek rejájok; ez az bajoni jószág igen elpusztúlt, az emberek meglioltanak; de az török mind az felnevelt sanczot, mind az accidentiákat megkívánja, melyet az szegénység semmiképpen el nem szenvedhet. Ezeket az Bajonhoz tartozó bírák hittel vallották. Ezeknek az iszpahiájok mind Szolnokban lakik. Y e k e r d. Olasz Balázs vekerdi hajdú annor. 35, hiti szerint vallja. Miulta magyarok mi Yekerden lakunk, hetven forint volt sanczunk, most immár másnak adott bennünket, Bilo pasának Szolnokban, kér rajtunk százhúsz forintot készpínzt, az polturát harmadfél pínzben vévén, negyven pint vajat, húsz kő-sót, egy dolmánnak való fajlondist, egy nadrágnak való karasiát, egy vágó tehenet, két tábla szappant, egy zsák szilvát, egy zsák diót; azelőtti urunk csak esztendeig adott el, Csonka Repez iszpaja, az többet nem vett hetven forintnál rajtunk, két tábla szappant és húsz itcze vajat, az többit csak hamisan vette el ez mostani török urunk rajtunk, még kocsipínzt is vett harmicz forintot rajtunk, palánkfapínzt is kilencz forintot kér rajtunk, ki azelőtt soha nem volt. Darvaspuszta. Ennek azelőtt csak tizenkét forint volt sanczuk, most negyvenöt tallérra verte. Bosodpuszta. Ennek is csak tizenkét forint volt sanczok. mosthuszonnyolcz egész tallérra verte.