Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

solia nein volt; még akkor szórták urunk ő nga búzáját, oda érkezék az török urunk, bét zsák búzáját urunknak ő ngának felmérette, elvitte; ha ki meghal, az két tallért az árváin megveszi, az ki azelőtt soha nem volt. Z s a d á n y. Lövő János nemes ember ann. 28, Boda Imre nemes ember ann. 27, hitök szerint vallják. Ezelőtt négy esztendőben járván az adó, akkor húsz forintban sanczolt meg az török velünk, most immár huszonkét tallérra verte, nagy nehezen ment arra is, az falunkban el is futott, most is vagyon egy ember helykeresni, meg ismét most vágó tehenet, zsák diót, zsák szilvát, kő-sót, tábla szappant kér. Az póturát harmadfél pínzbe veszi, az falú el is pusztúlt, de jobban is elpusztúl mind, ha meg nem orvoslódik dolgunk, semmiképen el nem állhatjuk. O r r o s. Azelőtt egy vágó tehén volt sancza, mostan ötvenhat forintra verte a török, az póturát harmadfél pínzben vévén. Meg yer. Azelőtt nyolcz forint volt sancza, most ötven török forint, az kivől egyéb sok accidentia. B á r á n d. Azelőtt huszonöt forint volt, egy juh, most ötven forint, egy tehén, egy juh, az polturát is harmadfél pínzben veszi el, ezeken kivől az szolgálat, csak ez esztendőben is háromszor voltak Egré szolgálatban! Földes. Szeghy Péter föld esi főbíró hiti szerint írta meg, úgy írtam be leveliből. Az ülés után az falura vetett fel negyven forintot, egy tehenet, ebben egy ideig megtartott, azután feljebb-feljebb verte az summát, úgy annyira, hogy most száz forint sanczunk, harmadfél pínzben vévén az polturát, egy vágó tehén, egy borjús tehén; azelőtt vajat, mézet semmit sem adtunk, azután vetette reánk vajat, mézet negyven itczére, most immár azzal sem elégedvén meg, hatvan itczéket kér; ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XIV. K. 30