Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Kdnek megszolgáljuk. Panaszát Kdnek az mi illeti, még eddig Kdet semmi bizonyos dolgokról nem tudósíthattuk, most ha szinte Kd levelei nem érkezett volna is, mind ő kegyelme, mind én, Kdnek írtunk volna. Én isten kegyelméből hétfőn megindulok az Tiszához és Kd leveleit praesentálom az kiknek szól. Oda fel való dolgokról írhatom Kdnek, ő felsége nem régen convocálván Bécsben az consiliarius urakat, Nádasdi uram az érsekkel egyben háborodott, rútúl voltak. Megértvén ő felsége, Nádasdi uramat hívatta; nem ment, mivel árúltatással vádoltatott, hanem securitást kivánt, és hogy az érsek adja meg becsületit (ki meglőtt), úgy ment fel ő felségéhez, udvarhoz. Felmenvén szemben lőtt ő felsége N[ádasdy] urammal. Ottan ő naga cum fervore kérdette ő felségétől, ki vádolta őtet árúitatással, mert valaki azt cselekedte, ő nálánál árulóbb az, kit meg is mond szemében, csak gyűjtessen ő felsége tanácsot. De még az tanács egybegyűlt, megmondotta ő felségének, hogy sem ő, sem az ország nem árúló, hamisan vádoltatnak, hanem az ő felsége német tanácsi, kin igen törődött az császár. Annál is nagyobbat mondott, hogy bizonyos dolog, ha eleit nem veszi ő felsége, az magyarok úgy megbúsúltak, hogy magok közül választnak fejedelmet etc. Egyben gyűlvén az német t[itok] tanács, szemekben mondta N[ádasdy] uram. hogy ők az császár árúlói, azok közül legelsőben Bottal uram oka, mert oly várát rontotta el az magyar nemzetnek, ki kárabb Váradnál természet szerint való erősségre nézve. Montecuccoli még olyan, mert Magyarországba jővén hadaival, nem hogy csendességet, de kimondhatatlan pusztítást tőn az országban, sok embereket is öletett ártatlanúl; sőt az magyar nemzetnek meg is rontatik és teljességgel elvétetett minden szabadsága etc. Kire nézve az consiliariusok egymás között összeveszvén, csak re inf(ecta el)oszlottanak, és mind ez ideig is az tizenhárom vármegyének sem)mi válasza nem lőn. R[ákóczy] uram elment, hova, bizonyoson nem tudj(uk o)da van; az asszony Patakon van. Fűlhegygyel hallám, hogy az asszony akarna bé Erdélyben menni, de még ez nem bizonyos. Hónap Patak felé indúlok; ha mi bizonyost érthetek, Knek megírom. Az bizonyos : N[ádasdy| uram azt mondta, ha más nem, ő egyedül is hozzá kezd az dologhoz, úgy hogy másoknak is meg kell cselekedni. Ez szót az mi részünkről rosszra is magyarázhatni, ratione religionis persecutionis. Most Lengyelországból semmi bizonyost egyebet nem hallani, hanem ma lesz az király lakodalmi solemnitása, subsequenter az koronázás is meg lesz. Az levelekben nem tévelyedett el egy is, híven mindenkor megküldi M. uram. Az ne-