Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - X. 1667. ápr. 20— 28. Fehérvári egyetemes gyűlés
1(567. A PR . 20 — 28. 37 Zólyomy kit bizonynyal szenvedett zaklatásai késztettek a lépésre megbánta a kiegyezést, de a megkezdett pert a liunyadmegyei törvényszéken ellensége s versenytársa: Kapy György befolyása következtében elveszté. Nem kevesebbről]volt szó, mint Hunyad vára feléről, melyet Thököly Istvánnak kellett volna átengednie, s midőn perét a fejedelmi törvényszéken is elvesztette, még a vár megosztása előtt, de nem sokkal a gyűlés eloszlása után, s daczára, hogy a perlekedő felek — Barkóczy, Thököly jelen voltak — Zólyomy eltűnt Erdélyből a nélkül, hogy perének kimenetelét bevárta volna. A sorstól sokat üldözött ember nem igazában, hanem birái igazságosságában kételkedett. X. Apafi elhatározta magában felkarolni az »interessatusok« — így nevezték magokat a felső-magyarországi békétlenek — ügyét. Inkább tájékozni magát, mint tényleg beavatkozni, kiildé el még 1666. deczember végén Inczédy Pétert a portára, épen akkor, midőn Baló benn volt az adóval. x) De a januári gyűlés bevégzése után, s mielőtt még a beszterczebányai követek visszajöttek volna, már elhatározta az interessatusok ügyét teljes erejével támogatni a portán. Magyarországnak a német birodalomba kebelezése, a franczia király megnyerése s a török támogatás kieszközlése Apafi által: mindez szóba került. De ama ködben elvesző tervek mellett gyakorlatinak csak az utolsó bizonyult. Apafi Baló Lászlót útnak indítá a portára, még pedig igen határozott és kötött útasítással. A porta akkor a velenczésekkel volt háborúba elegyedve s Kandiában harczolt — egy okkal több arra nézve, hogy a sikerben ne lehessen bizni. De Apafi, bizonynyal kapott biztatások alapján, oly előnyöket helyhezett kilátásba, mely a velenczei hadjárat sikerét is túlszárnyalta volna: egész Magyarország meghódolását Horvátországgal együtt a török lenhatóság alá. Balónak az volt a feladata, menedéklevelet eszközölni ki Kandiában a nagyvezérnél a bemenendő követek Rozsnyay 304.
