Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - IX. 1667. jan. 1— febr. 4. M.-vásárhelyi egyetemes gyűlés
Attól fogva a hangulat is barátságosabb lett Erdély iránt. Nagyobb készséget és élőzékenységet tanúsítottak, mint előbb a sérelmek orvoslása körűi. 1667. február 28-ára nyolczados törvényszéket hirdettek Beszterczebányára, hol az interessatusoknak módja leend megbeszélni a teendőket. Wesselényi febr. 4-iki levelével meghívta az erdélyieket, hogy ott majd adják elé sérelmeiket, hol a nemes ország »contentumával« fog az eldöntetni. J) Ez a nádor utolsó levelei közé tartozott, mert néhány hét múlva már megholt: de a véletlen úgy hozta magával, hogy épen ez napról Apafi is irt Erdély sérelmeiről neki. 2) A felső-magyarországiak törekvései iránt már ekkor részvéttel viseltetett s a beszterczebányai terminuson képviseltette is magát. De mire ezek elindultak, már véget ért a marosvásárhelyi gyűlés, mely belső reformokkal foglalkozott, Fontos kérdés volt gazdasági tekintetben a nyomkövetés : a lopott marhák feltalálása s a két első törvényczikk az erre vonatkozó törvényeken módosított, míg az V. a máramarosiak kivételes helyzetén tett módosításokat. A III. czikk a falvakban tartott vásárokat tiltá el. A IY. szabályozza a Váraddal való közlekedést. A YI. Deést mint nemes várost felmenté a közmunka s az országgyűlésre regalisokkal való meghívás terhe alól. A VH. megújítá az ünnepek s vasárnapok megújítására vonatkozó törvényeket, míg a VIII. elrendelé. hogy az aknákról a nemeseknek a só a régi mód szerint szolgáltassák ki. A IX. Doboka vármegyének székvárosával való perlekedését szabályozá. A X. czikk kimondá, hogy az Approbata — a mennyiben a törvény egyes czikkeit nem módosítá — érvényben van. A XI. és XVI. az enyediek, a XIII. a kolosváriak adóhátralékáról intézkedett. A XII. a jobbágyok utáni örökösödés kérdését tárgyalá. A XIV. a Zaránd vármegyében levő őrség eltartásáról intézkedett. L. Törvények és Okiratok XXI. a). L. Törvények és Okiratok XXI. b).