Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Én mondtam Zólyominak, mi bizony senkiért lelkünket el nem vesztettük volna, Kajmekám kérdé: Olyan canonotok van-é nektek, hogy ha valamely úr meghal, az jószága mind fiát. leányát illeti-e, vagy csak a fiát ? Felelek : Az mint az királyok, fejedelmek adták s adják : ha mindkét ágra adják, mindeniket illeti; ha csak fiú ágra, csak fiú ágot. Kajmekám kérdé: Hát az az jószág az ti canonotok szerént illette volna-é a leányt ? Felelek: Illette volna nsgos uram, mert boldog emlékezetű fejedelem adta volt ifjabbik Bethlen Istvánnak mind két ágon s ő utánna ha maradékja nem maradna Bethlen Péternek, s ha neki is nem marad maradékja, Bethlen Katának: kinek Zólyomi nem fia, s Barkóczinénak az anyja leánya volt, kiről való donatio is itt van, azt is előmutatom. Zólyomi monda: Nem az Bethlen Gábor pecséte az. Mondám: igaz, de nálunk az káptalanban be szokták az felekét adni, hogy inkább el ne veszszen, onnan szokták kivenni s inkább merem azt mondani, hamis levele az káptalan pecséte alatt költ levél. Kérdé újobban az kajmekám Zólyomitól: Megelégszel-é azzal az jószággal, az ki neked maradt volt, vagy mind kévánnád ? Felele: Mind kévánnám. Monda az kajmekám: Nó immár értem az dolgot, menjetek el. Kihezképest én eljövék, utánam Zólyomi is. Azonban újabban utánam jövének, már az lóra is felültem vala, s visszahívának s újabban bemenék az kajmekámhoz. Kérdi: Te, úgymond, két levelet hoztál fejedelemtől s országtúl? azért fejedelemtűl jöttél-é, országtúl-é, vagy mindkettőtűi ? Felelék: Mind fejedelemtől, mind az országtúl. Monda a kajmekám: Mi az oka. hogy ezek atyjafiak levén, az jószág felől veszekedvén, úgy felindúlt az vér s ide követet küldött; mert ide akárki jöjjön, de nem adnék hitelt neki akármit mondjon, hanem egyébb okának kell lenni. Felelet: Mivel megértette az fejedelem s az ország, hogy ez az ember hamisan vádaskodik, azért küldettem én ide, hogy megmutogassam, hogy bamis, az mint meg is mutattam, azért is kelle megtanítani, hogy hamisan vádaskodik. Arra az kajmekám: No, menj el te is, készíts embert, én is hatalmas császár emberét küldöm, Zólyominak is megERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XIV. K. 18