Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

evünknek nagy részének az marosvásárhelyi közeibik elmúlt ország gyűléséből delegált commissárius urak által, az váro­sunkban szorúlt nemesség és praesidium lovaik számára, magunkat megfogyatkoztató kárunkkal (ha alázatos instan­tiánkat az nemes ország meg nem tekénti) lejendő elszakasz­tásában: azon darab határnak elszakasztásával az több rész is meg nem maradhatván az lovaknak vagy szánszándékkal vagy szaladásképpen való eltapodások és vesztegetések miá, mely miatt télre való szénát lovaink számára hol takarni nem tudunk; holott még az előtt is sokan közzűlünk szomszéd határokban kénszeríttettenek füvet pénzen venni. Továbbá -azon fűvelő helynek, nyárban vizetlen volta miá. szántóföl­deinken s vetésinken nagy kárunkkal kellene Szamosra alá s feljáró útnak lenni. Azért, ha immár az nemes országot min­den föld nélkül szolgáljuk, nem hogy az miénknek kiért kardot kötünk, tőllünk el kelletnék vétetődni, és nem hogy praesidiu­rius uraink eddig való jóakaratunkkal, hogy lovai lovainkkal együtt jártanak s szénafűből is elegedendőképpen részesítettük, contentusok nem lehetnének; de sőt inkább lovunknak szá­muknak. mivel lovunk hátán szolgálunk, meg kelletvén soka­sodni, könyörgünk Xagyságtoknak s kegyelmeteknek alázato­san, pusztúlt faluk határiból mutattassák fűvelő hely, oda szorúlt nemes uraink, praesidiárius és magunk lovaink szá­mokra. Az előtt is boldog emlékezetű fejedelmek idejében sokkal több mezei hadak quártélyozván hostátinkban, nem az kolosvári határban, hanem a szamosfalvi pátronusnak bizo­nyos számú sava conferáltatván annuátim érette, az szent­miklósi puszta falú helyén szereztetett elégséges fűvelő hely, •mely most is az foglalt helynél mind illendőbb, "mind közeiebi), s azzal bátorságosabb is. Nagyságtoknak s kegyelmeteknek azért alázatosan in­stálunk. városi tiszteinknek választását libera electiónkbai hagyván, szénafűvünknek is elszakasztásából következő kárun­kat megtekéntvén, azon fogyatkozásunkat remedeálni és sup­pleálni méltóztassék. Isten Nagyságtokat s Kegyelmeteket boldog virágzó békességgel megáldja, s mi is életünk fottáig való hűséges szolgálatunkkal megszolgáljuk Nagyságtoknak s Kegyelme­teknek. „ „ T r N. K. K. A . V. Alább más írással: Az ország végezett egyszer ezen dolog felől, s az ország variálhatja is, lássák ő kegyelmek mint orvosol­ják meg. Ex consilio 27. Apr. A. 1667. (Eredetije Kolosvár város levéltárában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom