Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - III. 1665. márcz. 15. Fogarasi delegatio

kat, melyek azonban a viszonyoknak s igazságnak jobban megfeleltek. A rendek s a fejedelem köszönetet mondtak a császártól nyert oltalomért, s kötelezték magukat, liogy a tőle visszabocsátott várakat, a mennyiben erejük engedi, meg fogják a keresztyénségnek tartani, de egyszersmind kérték a császárt, hogy 1. Váradnak a török által illetéktelenül elfoglalt tartozandóságait hathatós közbenjárásával szerezze vissza az országnak; s 2. hogy a többi illetéktelenül elfoglalt területeket adja vissza, annyival inkább, mert ezek nélkül nem képesek az adót a portának kiteremteni. E térítvényeket febr. 10-én elküldötték Telekinek,

x) s ez viszont bemutatta azokat Rottalnak. De a szathmári kapitány épen nem volt elkészülve rá, hogy az erdélyiek másként merjenek cselekedni, mint a hogy ő elibök írta s iszonyú szitkokban tört ki, és nem is fogadta el a térítvényeket, melyek ma is a Telekiek levéltárában őriztetnek. De azért, a mi békepontok közt el volt döntve, nem ronthatta el. Székelyhíd leromboltatott s a német őrséggel megrakott várakból kivonta a német őrséget, s ezeket átszolgáltatta az ország és Apaíi biztosainak: Rhédey Ferencznek, Sárpataky Márton itélőmesternek s Teleki Mihálynak.

2) III. Rottal küldetése véget ért, s ezzel visszatért Bécsbe. Apaíi s tanácsurai annál inkább érezék annak szükségét, hogy Bécsbe követet küldjenek s egyenesen a császárnál próbálják meg kivinni azt, mit Rottal útján elérni nem tudtak. Erre Bánfii Dénest szemelték ki, kinek elküldését eddig is a szathmári tárgyalások tárták vissza, s kit összeköttetései és múltja erre legalkalmasabbnak mutattak fel. Apafi időközben Ebesfalvárói átment Fogarasba s márczius derekára ide ismét összehítta a delegatiót. A térítvény helyett, melyet Rottal nem fogadott el, újnak kiállítását hatá') Törvények és Okiratok IV. 2) Török-Magyarkori Államokmánytár IV. k. 240 1.