Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

sága, és az közelebb következendő gyűlésen az ország is approbálja. XX. Hogy az liber quaestust semmi úton-módon ő nagysága ne impediálja, hasonlóképen az salvus passust is az haza fiaitól. XXI. Hogy az mely jószágok per notam, avagy defectum szállanának fiscusra, vagy eddig is szállottak, azokat ő nagysága magának ne tartsa, feleségének és gyermekének se adja, hanem bene merita personáknak adja ő nagysága; nem is igyekezik kiilömben a fiscus jószágát szaporétani, hanem csak az decretumban megírt útakon és módokon, kivévén Yinczet jószágostól, melyet a szükséghez képest magának reserválhat az ország. Mindazonáltal ha azt is valakinek conferálni akarja, szabadságában légyen. XXII. Hogy soha ő nagysága az országnak semmi rendéit reversalis adásra és kételen szolgaságra ne kénszerétse, sőt emlékezetben se hozza, contentus lévén ő nagysága az homagiumnak depositiójával, és kinek-kinek szabad akaratja szerént való szolgálatjával. XXIII. Hogy ő nagysága hazafiait extra limites regni ki nem viszi, sem küldi expeditióra porta parancsolatja kívül, hanem ez haza oltalmára veszi csak fel intra limites regni. XXIV. Hogy ő nagysága soha semmi időben és dologban ez haza fiaitól azt nem kívánja, sem parancsolja, hogy ő nagyságát és tanácsrendet authorálja, hanem az ország közönséges értelméből és tetszéséből discurráljon és concludáljon minden haza jovára czélozó és megmaradandó dolgokról. Az mi kegyelmes urunk minemű hüttel és kötelességgel kötelezte magát az országhoz, következik ekképen: Én Apafi Mihály Erdélyországnak fejedelme, Magyarország hozzá tartozó részeinek ura és székelyeknek ispánja, esküszöm az élő istenre ki atya, fiú, szentlélek teljes szentháromság, hogy én az megmondott birodalomban lövő min-