Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XVII. 1664. jun. 8 — 1 2. A gyulafehérvári országgyűlés
Apafy erre egyelőre komolyan nem gondolt — de épen oly kevéssé gondolt a császárral kötendő szövetségre is, habár Kászoni minden áron ennek esélyeit akarta előkészítni, s Apafynak újabb és újabb diadal-hirekkel kedveskedett.*) Apafy már rég kész volt elhatározásával: ebben az egész küzdelemben lehető semlegességet tart s igyekezni fog, hogy egyik hatalmassággal se rontsa el viszonyait. Azonban a válasz, melyet Teleki máj. 6-áról Szathmárböl Cobtól hozott, már nem felelt meg e törekvésének. A tőle küldött pontok teljesen felforgatták volna az erdélyi viszonyokat, a nélkül, hogy az új megalakulásra kellő alapot nyújtottak volna. Kivánta, hogy a székelyhídi lázadók vezérei büntettessenek meg; közvetlenül tudósítsa ő felségét a törökök dolgairól; a rosz érzelműek irományait juttassa ő felsége kezébe; a törökök segélyére táborba ne szálljon; a német őrség maradjon benn a kezükön lévő három várban; a rosz érzelmű magyarokkal ne tartson összeköttetést. 2) Ilyen pontozatokat Apafy tárgyalási alapúi sem fogadhatott el; de azokat egyenesen vissza sem akarta utasítani. A mint megkapta azokat, Macskásyt Szathmárra küldé Cobhoz, azzal a jelentéssel, hogy a nagyvezér sürgeti őt, hogy hadait vezesse ki Magyarországra. S egyúttal kiadta a rendeletet is, melylyel jún. 8-ára a Gyulafehérvár melletti mezőre elrendelte a táborba szállást s egyúttal a tábori országgyűlést. A kitűzött napra (jún. 8.) összejött a tábor, s az országgyűlés is megtartatott, mely ezútal kizárólag az adó kivetésével foglalkozott. A nagysinki XXVIII. törvény a portusi sót a porta contentatiójára rendelte. Az 1663-iki megyesi törvény a hazafiakat is kivánta e kereskedés előnyében részeltetni. S az, úgy látszik, akkor nem is volt rosz üzlet. De a nagysinki törvény megváltoztatta a viszonyokat, s a kik a megyesi törvény alapján folytatták a kereskedést, a kormány jövedelmét csonkították meg. Elhatározták hát, hogy ezek a portusi só ára erejéig tegyék le a só árát, s ha ezt elmulasztanák, kárpótlásúl jószágaikon tegyenek foglalást, esetleg személyöket tartóztassák le. ') L. Törvények és Okiratok LXVIII. s) Bethlen I. 120 — 122.