Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XVI. 1664. jan. 24—febr. 25. A nagy-sinki egyetemes országgyűlés
pedig a kérdés végleges szabályozására a fejedelem elnöklete alatt delegatiót neveztek ki. (XXXIX.) Légrády Mártont honfiúsították. A mármarosi adó kezelésével Telekit bizták meg. A két utolsó törvényczikk a számadási kérdések tisztázásával foglalkozott. A fejedelem a törvényeket febr. 24-én erősitette meg. x) E gyűlés alatt a fejedelem Zólyominak megadta a megígért amnestiát, 2) Gyűlés után a fejedelem azonnal megtette az előkészületeket a kolosvári útra. Volt a kérdésnek azonban egy eléggé kényes természetű oldala is: hogyan fogják a szathmári kapitány s még inkább a német császár venni a dolgot ? Telekihez, ki már csakugyan beérkezett a fejedelmi udvarba, Cob és Kászoni egymásra irták a leveleket, melyben kérték, hogy hasson oda, hogy a fejedelem a lázadó katonákat térítse vissza a császár hűségére. 3) Erre azonban gondolni sem lehetett, s a fejedelem Telekit visszaküldte Szathmárra, hogy Cobot és Kászonit győzze meg, hogy, hacsak nem akarták volna ezeket a helyeket török kézbe ejteni, másként nem tehettek. 4) A fejedelem a delegatióval márcz. 3-án elindúlt Kolosvárra. Attól fogva, hogy az őrség letette a hűség esküjét a fejedelemnek, az a kérdés lépett előtérbe, hogy Kolosvárból végvár legyen, s parancsnoka, mint kolosvári kapitány és kolosvármegyei főispán, az összes végvidék ügyeinek vezetését vegye kezei közé: szóval az erdélyi városi administratióból bizonyos tekintetben katonai administrate alakíttassák. 5) Ez intézkedés nem akart sem állandó, sem örökös lenni: ezt a pillanatnyi szükség idézte elő, az a behódoltatási politika, melyet Kucsuk Mehemet oly kíméletlenül folytatott, s melynek óvatosan és tapintattal útját kellett állani. Hogy Kolosvárnak ily körülmények közt áldozatot kellett hozni, azt a város elöljárósága belátta s nem is idegenkedett attól ') L. Törvények és Okiratok XLI. 2) L. Törvények és Okiratok XLII. 3) L. Törvények és Okiratok XLIII. *) L. Bethlen János I. 107. B) Gunesch (Trausch Chronicumjában II. k.) 138. 1.
