Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

1654. oct. 25—nov. 9. Octavalis terminus. (L. Orsz. Emi. XI. 38. 1.) Simonius följegyzései. I n s t r Ii c t i o clecimatorum anni 1654. 1. Mivel isten engedelméből az dézmálásnak ideje szintén eljött, az mi kegmes urunk ő naga minden székekben levő dézmásokot ilyen instructióval parancsolja kibocsáttatnom, hogy egy processusban is egy dézmásnál több ne legyen, az penig személye szerint menjen ki. reversalist adván, hogy mindenekről igaz számot ad, és az mi kár miatta lenne, arról plenaria satistáctiót tészen, ha pedig maga helyett más dézmást bocsátana ki, az is tartozzék hasonlóképpen számot adni és mivel ő naga egy processusban egy dézmásnál többet nem tart, úgy egy salariumnál többet nem acceptáltat. 2. Az dézmás kimenvén az processusban az falnagyokot harmadmagokkal eskesse meg, kiknek vallások után írjanak fel minden tavaszi, őszi leguminákot tani in gelimis quam in granis és azoknak minden reditusiról az esküdtek, papok, az dézmás, egymásnak adjanak testimonialist, nem várván az utószori administratiót. Az mely falu határán penig az gabona dézmálásra érkezik, requiráltatván az dézmás, tartozzék késedelem nélkül kimenni, és megdézmálván, szorgalmatokon helyben takarítani, nehogy a kimenetelt halogatván, az liscusnak következzék kára, ki ha úgy lenne, az dézmás pro refusione damni tl. 200. convincáltassék. 3. Az dézmás minekelőtte az dézmáláshoz kezdene, annak előtte az esködtek, és papok előtt olvassa el az instructiót, kihez úgy alkalmaztassák magokat sub amissione bonorum, injungálván hscus nevével, mindenütt jó takarékos csűrt csináljanak az tiscus gabonájának sub poena t\. 12. , azt penig aratás előtt; ha penig valahun difficultálnák. válaszszanak arra alkalmatos csűrt, az hol eltérjen, annak kolcsa az dézmásnál avagy folnagynál álljon és csípeltessék el idein, hogy szemét is takaríthassák be jó móddal. 4. Volt ilyen abusus is, hogy az dézmások választást engedvén az papoknak, kik az helynek jobb voltát tudván, az dézmáláskor az jobb részt választatták, az fiscusnak az alább való jutott. Azután azért afféle abusus tolláltassék, hanem a a régi szokás szerint nyilvonással élvén, az szerént percipiáljanak mind jobb és alábbvaló búzát és gabonát, melyet kár nélkül takarítsanak be az dézmások, alioquin tisztességeket emittálják.