Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - XV. 1663. szept. 24. A maros-vásárhelyi egyetemes gyűlés

a párt, mely ez utóbbi fia körűi sorakozott, szeme láttára mállott szét. Ennek a tehetetlenségnek most aratta gyümölcsét: mit várhatott Apafytól, a »bonus vir«-tól jogosan? Hogy a török mit várhatott Apafytól, arra nézve tisztában volt. Engedelmességet és csatlakozást. De hogy mit várhatott Erdélynek befolyásától Felső-Magyarországra, arra nézve csalódásokban ringatta magát. A nagyvezér előtt Bocskay, Bethlen és Rákóczy példái lebegtek. Akármelyik intézett e három fejedelem közül támadást Felső-Magyarország ellen, az egész azonnal csatlakozott hozzá: arra számított, hogy most is úgy lesz. Nem vette tekintetbe, hogy Várad elfoglalása s a behódoltatások által épen Felső-Magyarországot idegenítette el magától, s épen ők maguk az okai. hogy az erdélyi fejedelem megszűnt factor lenni. Azt hitte, hogy most is úgy lesz, mint régen volt s arra számított, hogy ennek kijövetele Magyarországra maga után vonandja a felső vidékek csatlakozását. S épen ezért rendelte el, hogy Apafv csatlakozzék hozzá, Hogy Apafy legyen az, ki Felső-Magyarországot csatlakozásra birandja vagy más fejedelem, az a nagyvezérnek mindegy volt. S épen azért számításba vette, hogy, ha Apálynál ellenállásra találand, legyen kéznél más, ki tervét végrehajtandja. Már Eszéken szokatlanúl barátságosan fogadta a nagyvezér Haliért s a görög tolmács Panajot által értésére adta, hogy ő van Apafy helyett fejedelemmé kiszemelve. A reis-efendi is tett hasonló vallomásokat s Daczó és Baló útján a hírek eljutottak a fejedelem fülébe. Ettől fogva Apafy lelkéből nem lehetett a gyanút kioltani. Minden újabb fermán, mely a török sereghez csatlakozását sürgette, mind jobban megérlelte lelkében a meggyőződést, hogy ha meg akarja székét tartani, el nem kerülheti a csatlakozást a nagyvezér hadaihoz. Aug. elején jött a nagyvezértől rendelet, mely Kucsuk pasát kiszólítá Erdélyből Váradra, hogy e vár védelmét vegye át. Szokatlanúl szívélyesen vett búcsút a fejedelemtől Kucsuk s aug. 12-én elindult az országból, melynek csaknem két évig volt ostora. De a fermán, mely Kucsukot kirendelte az országból, Apafynak is meghagyta, hogy sergeivel készen álljon az elin-