Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

regestomából kitetszik, mi kegmes urunk igen kevesen vagyunk. Minekokáért megirt kapunknak dolgából egyebet következhetni nem látunk, hanem csak azt, hogy nevünknek és maradékinknak detrectatiójokra fordul akkori cselekedetünk ennyiben, hogy az utánnunk leendő magistratusok contractusunknak okait nem értvén úgy mint mi. kik benne forgottunk, sinistre fognak itilni mind magunkról s mind maradékunkról, mint hogy az contractuskor is mi voltunk az magistratus, egyik ez; másik pedig hogy mivel az mi natiónknak itt Erdélyben ez az mi várasunk az több várasoknak feje és metropolisa volt, idegen országokban is híre és neve fénylett, ez contractusnak híre elterjedvén, nagy kisebbsége lészen várasunknak az idegenek előtt, melyeket hogy eltávoztathassunk, Xagadnak mint kegmes urunknak alázatoson könyergiink, várasunknak megnevezett kapujának birása felől az mely conditiókra obligáltuk volt magunkat, azokat salvis permanentibus reliquis nostris obligationibus, méltóztassék Nagad remittálni, mivelhogy az tumultuariusok is (az kik miatt contractusnak kellett lenni) sem nem kezzelliink, sem nem az szász emberek kezől valók voltak. Xagadnak ebbeli kegmességét alázatoson megszolgáljuk Xagadnak, mint kegmes urunknak. x. K. y. y. N o t a. Diese supplication ist einem andern eingegeben worden Johannes Simonius Xotarius provinciális in. p. (Simonius 201. 1.) 1653. jan. 15-iki fejérvári országgyűlés. Simonius naplója. (L. Erd. Orsz. Emi. XI. 26 és 155. 11.) a) Acta comitialia 1653, inch o at a 15. Jan. 12. wirdt Vormittag der anfang zur Eeisze gemacht ausz der Hermanstadt und kommen noch den Tag bis kegen Omlasch. 13. bisz kegen Weissemburg. 14. Nihil. 15. Nihil. 16. Wirdt der Catalogus verleszen und alszobaldt die Proposition es vom G. H. und F. dem Landt vber schickt, sie