Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - XIV. 1663. május 22. Az ebesfalvi részgyülés

császárra nézve: és mégis örömmel fogadta azokat a bécsi kormány, mely a török háborút minden áron kerülni akarta. S abban a reményben, hogy csakugyan sikerűlend ezt a békét létrehozni, küldte le Porcia páter Kászonyit Szathmárra a Kemény-pártiakhoz, ki oda márczius hónapban érkezett meg. De a dolgok nem úgy haladtak, mint Bécsben várták: a béke reményei mindinkább tünedeztek. Úgy látszik, hogy leginkább Kászonyi befolyásának lehetett köszönni, hogy a bújdosók sem igen siettek igénybe venni az amnestiát, s maguk mihez tartása végett elhatározták még egyszer a bécsi kormányhoz fordúlni, annyival inkább, mert Apafytól folytonosan érkeztek a meghódolásokra vonatkozó sürgetések. A bújdosó urak. kik ekkor kétfelé Szathmárt és NagyBányán voltak megoszolva, elvégezték a dolog újabb fordulatával szemben is igénybe venni a kormány közbenjárását. Mindkét helyen máj. 7-én tartottak értekezletet s határozták el a felterjesztést. Mélyen érezték annak szükségét, hogy e kétes helyzetből ki kell bontakozniok: de úgy akarták azt tenni, hogy azért a kormánytól neheztelést ne vonjanak magukra. A Szathmárt levő urak Porciához fordúltak: eszközölje ki a császár a békeszerződésben, hogy Erdély adaja a régi 15,000 aranyra szállíttassák, hogy Várad tartozandóságain kívül semmi se hódoltassék be, hogy a bújdosóktól elvett fiscalitások adassanak vissza, Kemény Simon nyerjen kárpótlást, hogy ők ha bemennek Erdélybe, se személyükben, se jószágokban ne háborgattassanak a német parancsnokok által, adjon ő felsége nekik bizonyságlevelet hűségben maradásukról, a kolosváriak nyerjenek kártérítést s a békébe foglaltassanak be ők is. A nagybányaiak ugyanaz napról a nádorhoz intéztek hasonló tartalmú kérvényt közbenjárásáért.

x) XIV. Az a béke azonban, melyben a bécsi kormány olyan vakon hitt, mire a bújdosók levelei Bécsbe értek, már hajszá') L. Törvények és Okiratok XXVI.