Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - VIII. 1662. jul. 18. A Szathmárt tartott értekezlet
titokban készítgeté a róla nevezett deftert, melybe Biharon kívül Kraszna, Közép-Szolnok, Belső-Szolnok, Doboka s Kolosvármegye részei be voltak írva. E folyton tartó beliódoltatások állandó panaszokra adtak okot a portán, mígnem épen e gyűlések alatt megjött a fővezér fermánja, mely útasítá az erdélyi rendeket, hogy panaszaikkal fordúljanak Ali pasához, mint a kire vannak bízva az erdélyi dolgok. A rendek erre elhatározták, hogy a három nemzetből követséget küldenek Alihoz, melynek élére Haller Gábort nevezték ki. 2) VIII. Montecuccoli saját vallomása szerint Erdélyt Erdélyen kívül akarta megsegítni. A nagyhírű hadvezér e terve nagy tévedést rejtett magában, mert ezzel útját egyengette annak, hogy a porta Erdély területét mind jobban nyirbálhassa s befolyását ez ország felett mind jobban kiterjeszthesse. S bizonynyal abban is része volt, hogy ezentúl Erdély sorsát Erdélyen kívül döntötték el. Az új nagyvezér Ahmed Kiuprili nem haladt atyja Mohammed Kiuprili nyomdokán. O nyilván elő akarta idézni a háborút a német császárral: de nem volt készen. Egészen kapóra jött hát neki Porcia békés politikája, a ki hogy NyugotEurópában szabad kezet nyerhessen, meg akarta a békét a portával újítani. Beris és Reninger császári követek alkudozásai egészen alkalmas eszközök voltak húzás-lialasztással tölteni el a drága időt, s az a békeokirat, melynek alapján a kolosvári tábor visszavonulása elrendeltetett, csak egyszerű tervezet volt. 3) Ennek a váratlan fordulatnak leginkább a Kemény-párt adta meg az árát, amely pedig jó eleve figyelmeztette Porciát a törökök kelepczéjére, mely ez alkudozás mögött rejlik. 4) ') Haller Gábor levele az erdélj'i rendekhez. Tudományos Gyűjtemény 1817. VII. k. 155. 1. 2) Ugyanott. »Sub iisdem comitiis« írja Bethlen is II. 148., de napot ő sem említ. Lehet jún. 5. és jún. 15. egyiránt. 3) Hammer III. 536. 4) L. XVI. f. sz. a. okiratot.
