Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - VII. 1662. május 22—jun. 5. A Kolosvár alatti tábori országgyűlés

Bethlen János - de hogy mit ? arról mélyen hallgat. A hír pedig szörnyű dolgokat tudott meg: mindenik szolgája a püspöknek egy érczkannát adott át a parancsnoknak, melyben bor helyett arany volt.

x) A szegény püspök pedig valójában megkísértette rábírni a német commendánst, hogy bocsátkozzék Apafyval tárgyalásokba — mire amaz csak azon feltétel alatt volt hajlandó, ha előlegesen rendes fegyverszünetet kötnek.

2) A töröknek pedig sem fegyverszünet, sem tárgyalás nem kellett, hanem a németek kitakarodása az országból. Kucsuk is, Apafy is ennek kieszközlését várták Szentgyörgyitől, kiről azt hitték, hogy egyenesen ezért küldi a császár. A négy tanácsúr a vele tartott értekezleten azt a hibát követte el, hogy nem szerzett magának direct felvilágosítást küldetése milyensége iránt s még megbízó levelet sem kért tőle. Biztatásait is készpénznek vette s nemcsak Apafynak, hanem a töröknek is ehez mért relatiót tett. Kucsuk megörült a dolognak s azonnal a gyulai alajbéget a püspök üdvözletére küldé kérve őt, hogy a békealkudozások folytatására személyesen keresse fel. De a tévedés most már kiderült: »nem azzal bízott meg engem a római császár, hogy az őrséget kivezessem az országból, hanem hogy az itteni viszonyokról igaz jelentést tegyek.« Kucsuk egész más eredményt várt. Hiába mondta a püspök, hogy a négy tanácsúr őt valószínűleg félreértette, ő nem mondta azt, hogy a német őrség eltávolításáért jött az országba: a pasa nem hitt neki s hogy a tábort el ne hagyhassa, ötven jancsárt rendelt mellé őrségül. Ezzel a püspök hadi fogolylyá lett. Tényleg ellene szólt az a körülmény, hogy Kolozsvárból épen ezen napokban erősen lődöztek az ostromlókra. S ennek kellemetlenségeit a szegény püspök érezte legjobban, ki megérkezése óta folytonosan sürgette, hogy a kolosvári parancsnokkal, Redanival, kössenek fegyverszünetet: ő aztán a béketárgyalásokat siír]) Krauss II. 275. 2) L. Törvények és Okiratok XVIII. b). Bethlen János minderről tendentiosusan hallgat, s hasonlag Krauss is, ki azt mondja el, a mit a táborban hallott. Bethlennek nagy oka volt a püspök beavatkozását mennél jobban befeketitni — hiszen ü ült fel legjobban neki.