Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - VII. 1662. május 22—jun. 5. A Kolosvár alatti tábori országgyűlés

detéig közösen beszűntetik az ellenségeskedést. Várják meg hát az erdélyiek ennek eredményét, s a jenei pasával alkudozásokba ne ereszkedjenek, kit e végből utasított is a porta,

x) De mind £iZ j cl mit Kucsuk pasa Erdélyben tett, az ő rettenetes garázdálkodása arra vallott, hogy, ha létezik is ilyen utasítás, az őt legkevésbbé sem feszélyezi. Annyi bizonyos, hogy az erdélyieknek sejtelmök sem lehetett arról akkor, midőn tábori tanácskozásukat tartották, annak azonban, hogy e garázdálkodások enyhítéséről gondoskodniok kell, szükségét nagyon is érezték. De tábori országgyűlés ilyesmibe nem ereszkedhetett, s épen ezért elhatározták, hogy jún. 5-én ott a táborban egyetemes országgyűlést fognak tartani. Maga az országgyűlés a kitűzött napon véget ért s a fejedelmi előterjesztéseken kívül semmit sem vett tárgyalásba. A két első czikk a táborozási kötelezettségről szól. Az otthon maradt szolgák közül sokan nem állítottak zsoldost, s a hadkötelezettek is feles számmal maradoztak el. Erre nézve megújították a régi törvényeket, s az ez utóbbiak ellen követendő eljárást még szigorúbbá tették. A fejedelem az országot megszállva tartó török erő ellátásához szükséges intézkedések megtételére hívta fel a rendeket — de ők a harmadik czikkben minden újabb megterheltetés ellen tiltakoztak. De segítni mégis kellett. Hanem az ország ki volt merülve, a gabnatermő vidékek el voltak pusztúlva s a városok, még a gazdag szász városok készlete is kiapadt. Az országnak hát egy gazdag, kiapadhatatlan forrásához kellett fordúlni — a sóhoz. Ebből még lehetett pénzt teremteni, ha el tudják azt a piaczra szállítani : t. i. a portusra. Elrendelék tehát, hogy minden adófizető ötven kősót szállítson a portusra, mely neki egy évi adójába tudatik be. A portuson kapott pénz azután késedelem nélkül szolgáltattassék be az ország tárházába. Nagy büntetést szabtak az olyan földesúrra, ki jobbágyát nem ereszti el sószállításra, s az olyan, ki elmulasztja a sószállítást, készpénzben fizessen annyit, mennyit egy portusi szállítás jövedelmez a kincstárnak. Ennyit fizessenek a mármarosiak is, vagy ha ') Bethlen János II. 146. s köv. 11.